Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 9-10. szám - A gyámhatóságok reformja. 3. [r.]

A GYÁMHATÓSÁGOK REFORMJA. 687 biráskodás körében okoznak felesleges munkaszaporulatot s a melyek miatt részleges reformkép azt javasolta, hogy ezen a téren kellene legalább az alsófoku közigazgatási biráskodást oly módon szervezni, hogy megnyugvással láthassák a polgárok, ha a peres eljárás és a szervezeti biztosítékok mellett bizonyos apróbb ügyek már a középfokú bíróságnál végleges megoldást találnak. Szabadítsák meg a közigazgatási bíróságot ezektől az oda nem illő terhektől mielőbb és helyezzék oda a gyámhatósági ügyeket, a melyeknek elsőrendű fontossága vitán felül áll. Természetesen nem kívánom érinteni a belügyminiszternek sem az állami felügyeletből folyó, sem az általános gyámügyi igazgatásra tartozó jogkörét. III. A polgári törvénykönyv tervezete szerint a gyámhatóság hatásköre különösen szocziálpolitikai szempontból lényegesen kibővül s intézkedéseinek iránya jelentékenyen megváltozik. Az intéző szervekkel szemben képzettség és tudás tekintetében nagyobbak az igények s a hatóságok intézkedéseivel szemben megnyugtató biztosítékokat követelnek. Ezeknek az általános szempontoknak figyelembevétele mellett és az előadottakban kifejtett álláspontom alapján javaslataimat a következőkben foglalom össze: 1. A gyámügyi igazgatás jövőben is a közigazgatás és pedig az alsó- és a középfokon az önkormányzat körében maradjon. 2. Az árvaszék szellemében szocziális intézmény légyen, a mely nemcsak az elibe hozott eseteket intézi el, hanem tevékenységével már előzetesen is védi a kiskorúak erkölcsi, anyagi, szellemi és testi érdekeit. 3. Az árvaszék fogalmazási szakában csak jogvégzett egyének lehetnek s minősítésük minimuma a jogtudorság legyen. A közigazgatási szaktanfolyam és a gyakorlati közigazgatási vizsga mielőbb szervezendő s ha ezek életbeléptek, árvaszéki jegyző és ennél magasabb állású tisztviselő csak az lehet, a ki a szaktanfolyamot elvégezte és a gyakorlati közigazgatási vizsgát sikerrel letette.