Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 9-10. szám

Dl BAUMGARTEN IZIDOR. megtorlás és a prophylaxis teendői egyesüljenek: elérkez­tünk az engedékenység végső határáig, melynél a hódolat a szocziális állam kívánságai iránt még összeegyeztethető a jog­állam követelményeivel. Ha még egy lépéssel tovább megyünk, ha az uj világfelfogás következetes keresztülvitelében elpártol­nánk büntetőtörvénykönyvünktől: vissza fogunk térni ahhoz, és qedig annál hamarább, mennél messzebb távozunk el tőle». E néhány mondatban s az ezek hátteréül szolgáló egész előadásban benne van a büntetőtörvénykönyv revíziójának tel­jes programmja. A kódex egyes elavult intézkedéseinek meg­változtatása, a bűntettesek osztályozása s különösen a fiatalkorú és csökkent szellemi képességű bűntettesekre vonatkozó ren­delkezések, valamint a biztonsági rendszabályok felvétele sze­rinte is oly követelések, a melyek megvalósítása elől nem lehet elzárkózni. Azonban óvást emel az oly felfogás ellen, a mely­nek lényege az, hogy a büntetés ne toroljon meg, hanem biz­tosítson, és hogy annak tárgya ne a büntetendő cselekmény legyen, hanem a tettes maga a bűntett által nyilvánvalóvá lett veszélyességgel. Ez uton a büntetőjog a társadalmi hygienia rendszerévé alakulna át. E szorosan körülirt határok között szólott hozzá Baum­garten Izidor a büntetőtörvénykönyv reformjának kérdéséhez, midőn a magyar jogászok gyülekezetében 1890-ben a feltételes elítélésről, 1890-ban a magáninditványról, 1902-ben a bünte­tetés kiméréséről kriminálpolitikai szempontból, 1904-ben a bün­tetés kimérésének reformjáról tartott tanulságos előadásokat, az elmeorvosok gyülekezetén pedig 1902-ben a nemi perverzitásról, 1906-ban a csökkent bes\ámüóképességröl értekezett. Nagy szel­lemének e megnyilatkozásai közül is különösen kiválik «A bün­tetés kiméréséről kriminálpolitikai szempontból» czim alatt tar­tott előadásainak sorozata, a melyről helyesen jegyezte meg Vámbéry Rusztem egyik meleg hangú czikkében, hogy ez nem­csak a magyar, hanem a világirodalomban is a legfényesebb bírá­lat, a melyben a szocziológiai büntetőjogi irány valaha részesült.

Next

/
Thumbnails
Contents