Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - A jövő börtönrendszere

A TERVEZET MÁSODIK SZÖVEGÉNEK KÖTELMI JOGA. 49 szerint színlelt szerződés kötése valami meg nem engedett, erkölcstelen dolog s ennek következménye a szerződés semmissége. Pedig ez nem áll, csak akkor, ha a színlelt ügylettel a felek másnak kárt akarnak okozni vagy meg nem engedett joghatásokat akarnak elérni. A tréfából színlelt ügylet ép oly kevéssé tilos, mint az oktatás czéljára színlelt, vagy mint az arra a czélra színlelt, hogy pl. valamely terhes alakszerűségtől mentesüljünk (teszem, a férj ajándékot igér nejének, s hogy közjegyzőhöz ne kelljen menni, az Ígéretet bátyjának teszi meg, a ki jogait a nőre engedményezi), hogy más, alkalmasabbnak látszó joghatások álljanak be (teszem ajándéknál adás-vételt szinlünk, hogy az ajándékozó a szigorúbb szavatossági szabályok alatt álljon) stb. Ha ez nem így volna, akkor indokolatlan volna az a szabály, melyet a T. 772. §. 2. bek. mond ki, hogy a más ügyletet palástoló szerződés érvényét az amarra vonatkozó szabályok szerint kell megítélni: mert ha a semmisség a jogellenes magatartás büntetése volna, akkor a palástoló ügyletnek is mindenesetre semmisnek kellene lennie. A birált szabály tehát csak korlátok között áll meg. Melyak e korlátok? 1. A harmadiknak valamelyes jogos igényének kell lennie arra, hogy a szerződő felek vele a valót közöljék, azaz a szerződőknek a szerződés színlelt voltát előtte «csalárdul elhallgatnia kellett. 2. Ennek az elhallgatásnak jogellenes czélból s jelesül vagy a végből kellett történnie, hogy a harmadiknak kárt okozzanak, jogait, várományát csorbitsák, vagy pedig a végből, hogy maguknak jogtalan hasznot szerezzenek; más szóval: a szerződés színlelésében a harmadik ellen irányuló összejátszásnak kellett rejlenie. Ha ez nincs meg, csak az általános kártérítési szabályok alkalmazásáról lehet szó; mert már arra, hogy a «vétlen károkozás* eseteit egygyel szaporitva, a bírót feljogosítsuk, hogy különös méltánylást érdemlő esetekben összejátszás nélkül is kártérítést Ítéljen meg: sem az idevágó esetek nem elég gyakoriak, sem az ügylettel járó vagyoni előny nem elég fundált. Ha tehát — a mi talán a Jogállam. XIII. évf. i. f. 4