Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 6. szám - A nemzetközi szerződések hatálya Boszniára. 2. [r.]

474 D? KIRÁLYFI ÁRPÁD által kötött államszerződések szintén nem tekintetnek ipso jure kiterjedőknek. Hogy ismét a legújabb gyakorlat mellett maradjunk, pl. a leánykereskedés elnyomása végett 1904 május 18-án létrejött párisi nemzetközi megállapodást (ic)i2:XLIX. t.-cz.), valamint a fajtalan közlemények forgalmának elnyomása végett 1910 május 4-iki párisi egyezményt (ic)i2:L. t.-cz.) Dánia a maga szorosabb területére már 191 i-ben erősitette meg, mig Izlandra nézve csak 1912-ben csatlakozott ez egyezményekhez.* Szóval a felhozott példák azt mutatják, hogy a gyarmatokra és az azzal «egyenrangú», a szorosabb államterületen kivül álló területekre, általában mindazon területekre, a melyek az incorporatio imperfecia viszonyában állanak az anyaállamhoz, az állandó nemzetközi gyakorlat az államszerződések hatályát elvileg nem tekinti kiterjedőnek. És igy voltaképen az elmélet által hirdetett azon tételt, mely szerint a nemzetközi szerződések ipso jure hatályba lépnek az államhoz csatolt uj területeken is, a nemzetközi gyakorlatból levont elvek alapján nézetünk szerint azzal a tétellel kell kiegészítenünk, hogy a nemzetközi szerződéseknek valamely újonnan szerzett területre ipso jure való kiterjedéséről csakis akkor lehet szó, a midőn az illető terület az anyaállam jogrendjének egységébe is beolvasztatik, vagyis a midőn incorporatio perfecta forog fenn; mig incorporatio imperfecta esetén, éppen ugy, a mint nem terjed ki önmagától az anyaállam törvényeinek hatálya az illető területre, ugy nem terjed ki arra az anyaállam nemzetközi szerződéseinek hatálya sem. Igen határozott formában látjuk kifejezve ezt az elvet, a gyarmatok kivételének tulajdonképeni indokát, az 1912. évi július 23-iki hágai nemzetközi váltójogi egyezmény [. czikkének rendelkezésében, mely szerint az egyezmény a * L. a dán kormánynak Izlandra nézve bejelentett csatlakozására vonatkozólag a m. kir. minisztériumnak 1912 október 7-iki ^902. M. E. sz. rendeletét (R. T. 1912. 1469. I.), valamint az 1912 október 7-iki 5952. sz. rendeletét. (R. T. 1912. 1470. 1.) — A hajóösszeütközésekre és a tengeri segélynyújtásra vonatkozó 1910. évi szeptember 23-iki brüsseli egyezményben is a dán kormány fenntartotta magának a jogot, hogy Izland részéről külön csatlakozhassék az egyezményhez.