Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 5. szám - Az egyoldalú ügylet

390 TÖRVÉN YELŐK ÉSZ ITÉS. szándékkal és íudattal fogja tenni. Igen gyakran, de nem mindig, mert hiszen a pro herede gestio szándékos lehet és ebben az esetben a közvetett akaratnyilvánítások szabályai szerint bírálandó el. Ez a szabály persze a körülményekhez képest — leszem az osztrák törvény 797. szakaszának tilalmi körében — a hatálytalan és meg nem engedett cselekményé, másutt meg az ügyleté leszen. A mennyiben azonban az akaratnyilvánítás ügyletnek lesz tekintendő, külön tételek alatt jelenlegi nézőpontunkból nem áll, mert megfelelő, közvetlen akaratnyilvánítás sem volna czimzett. Mint minden egyszemélyü helyzetnek, az örökösi positiónak is vannak oly zugai, melyekben több ellenérdekű jogkörnek személyesitője közvetlenül is kerül egymással szembe. Gondoljunk főleg az örököstársak •concurrentiájára, valamint az örökösök és a hagyatéki hitelezők találkozására. A mennyiben a jogrend a\ ellenérdekű jogosultak viszonyát egyoldalú ügyletekkel rendelteti, rendszerint átnyúló akaratnyilvánításokat ismer el, melyekel címzéssel is ellát. Ilyenek : az özvegyi jog megszorítása (országbírói értekezlet ió. §.) és a végrendelet megtámadása, mely rendszerint kereset utján megy ugyan végbe, melynek átnyúló ügyleli jellegét azonban ép oly Kevéssé hagyhatjuk figyelmen kívül, mint az azokból folyó czimzettségét. A megbocsátás, melynek ügyleti jellegét ellenkező felette tekintélyes nézet daczára is hangsúlyoznom kell,1 tételes forrásaink az örökjogi ügylet általános sémája alá fogják és nem tekintik czimzetteknek.2 Az 1894 : XXXI. t.-czikk 82. szakasza szerint a házasság felbontása iránti jog elenyészik, ha a házastárs a vétkes cselekményt megbocsátotta, a magánjogi III. Tervezet 1216. §. az a]ándékozás utáni hálátlanság megbocsátásáról, az 1525. §. az érdemtelenség megbocsátásáról szól a nélkül, hogy ezen forráshelyek bármelyike is szükségesnek tartotta volna a megbocsá1 Schwarz Gusztáv: «Uj irányok a magánjogban» (240. 1.) czimü munkájában a megbocsátást nem ügyletnek, hanem érzésnyilatkozatnak tekinti, mely nem a joghatás elérése czéljából tétetett. Azonban akárhányszor a vételi nyilatkozat sem történik a joghatás elérése végett, hanem pusztán azért, mert a vevőt valóságos szenvedély haitja a tárgyhoz (földéhség). Még a mai korban sem tulritka az a házassági vagy örökbefogadási nyilatkozat, mely mindenléle joghatástól eltekint és kizárólag érzelmi czélokat követ. Mégse mondhatjuk, hogy a földéhes vevő, a szerelmes házasfél, a gyermek után epekedő örökbefogadó anya, a haragvó és kitagadó apa, noha erre nem gondolt is, nem kötött ügyletet. A jog az adott esetekben és ugy tartom, a megbocsátásnál is az érzelmet és annak kifejezését önmagában nem honorálja és arról csak akkor vesz tudomást, ha . . . «quos ego»-féle kijelentésben ölt testet, tehát kizárólag az akaratot veszi jogi ható oknak, mely az ilyes érzelemnyilvánitással rendszerint kapcsolatos. Ez ellen fel nem hozható, hogy e/. az akarat az érzelemnyilatkozattól eltérő módon és attól függetlenül is kifejezhető. Sokféle ügylet érhet egy czélt : a lemondás is, a megbocsátás is ugyanazzal a hatással járhat. Ebből csak az folyik, hogy azok egymástól különböznek, de nem az is, hogy fogalmi ellentétek. 2 Ellenkezőleg Schwarz i. h. Az idézett forráshelyekből nem tudom a czimzést kiolvasni. 5 Az 1216. §. amega|ándékozottnak» kitételét sem magyarázhatjuk igy, mert a III. Tervezet a czimzett nyilatkozatoknál kifejezi, kinek «irányában» történjenek azok.