Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 5. szám - A biztosítéki jelzálogjog

Dí SICHERMANN BERNÁT is emlitve, hogy e kérdés a törvényhozás intentiója szerint már régóta rendeletileg (1886. évi XXIX. t.-cz. 77. §-a alapján) lett volna szabályozandó. Elfogadva tehát azt az álláspontot, hogy a szerkesztendő javaslatnak kerete oly módon tágitandó, hogy a T -nek emiitett fejezetének anyagát felvehesse, a T.-nek ez alfejezetét alkotó 688—694. §-ai a javaslatban akként volnának módositandók és kiegészitendők, hogy megfeleljenek azoknak a követelményeknek, a melyek a fennvázolt bajok megszüntetése s a jelenlegi jogrendszerbe való beilleszkedés szempontjából támasztandók. III. A biztosítéki jelzálogról általában. A mint már érintettük, a T. ez alfejezetében (a német polg. trvkv. 1184—1 190. §-ait követve) három, gazdaságilag, de még jogilag is egészen különböző jelzálogjogi alakulatot ölelt fel és pedig azért, mert van egy közös vonásuk, a mely azokat a közönséges, a T. által «forgalmi»-nak nevezett jelzálogjogtól elválasztja s ez az, hogy mig az utóbbinál a telekkönyvi intézmény alapjául szolgáló publica fides nemcsak a bejegyzett dologi jogot (zálogjogot), hanem a zálogjoggal biztosítandó követelést is fedezi — annyiban, a mennyiben a zálogjog fenntartása és érvényesítése érdekében szükséges —, addig az emiitett alfejezetben szabályozott három jelzálogjognál a telekkönyv védelme csakis magára a jelzálogjogra szoritkozik és nem terjed ki az e zálogjog által biztosítandó követelésre is; vagyis a gyakorlati hatást tekintve, mig a forgalmi jelzálogjoggal biztosított s a telekkönyvi állapot szerint fennállónak feltüntetett követelés jóhiszemű (élők közötti ügylet utján történő) megszerzője a követelést érvényesítheti ugy. mint az a telekkönyv szerint fennállónak jelentkezik, daczára annak, hogy a valóságban az sohasem keletkezett (pl. mert a kölcsön leolvasva nem lett) vagy már megszűnt, — addig az alfejezetben szabályozott jelzálogjogoknál biztosított követelés megszerzője, még ha jó-