Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 4. szám - A becsület védelme

A BECSÜLET VÉDELME. talnok stb. ellen követtetik el (3. §.). Az ügyvédi hivatás teljesen indokolja a megkülönböztetett elbirálást. Tiszteletreméltó álláspontot foglal el a javaslat a valódiság bizonyítása kérdésében (8. §.). Nem a valódiságnak, de «az állított vagy a híresztelt tény valódiságának)) bizonyítását engedi meg. Ezzel a rágalmazási és becsületsértési pereknek iránya teljesen megváltozik. E részben csak utalok Pollák Illésnek e folyóirat legutóbbi füzetében megjelent nagyérdekü tanulmányában foglalt fejtegetéseire (177—178.). A javaslatnak ez a rendelkezése megszoritja és helyes mederbe tereli a valódiság bizonyítását. Másfelől azonban az ehhez való jogot kiterjeszti. Kiterjeszti az által, hogy ha vádlott közérdeket vagy jogos magánérdeket igazol, ez esetekre feltétlenül megengedi az állított tény valóságainak bizonyítását. Akkor is, ha az a családi élet viszonyaira vonatkozik, vagy a női becsületet támadja meg. Ez a kiterjesztés azonban legalább is meggondolandó. A női becsületet s a családi élet szentségét feltétlenül védeni kell. Lehetőleg kerülni kell a módot arra, hogy az meghurczoltassék. Hasonlóképen megfontolandó a büntetlenségnek az a kiterjesztése, melyet a 10. §. magában foglal abban a tekintetben, hogy a hatóság előtti tárgyalás közben az ügyfél képviselőjére vonatkozólag tett rágalmazó nyilatkozatot egy elbirálás alá veszi azzal a nyilatkozattal, a mely a félre vonatkozik, s ennek is büntetlenséget biztosit. Mert az ügy érdekében szükség lehet arra, hogy az ellenfelet kompromittáló tények felhozassanak; a perbeli képviselőket kompromittáló tények szellőztetése azonban semmiképen nem lehet az ügy érdekében. Itt érdekes a javaslatnak az a rendelkezése, mely szerint a most szóban forgó büntetlenség csak rágalmazásnál áll fenn. Becsületsértésre ki nem terjed. Első látszatra anomáliának látszik, hogy a súlyosabb deliktum büntetlen ; a kevésbbé súlyos nem az. Tényleg azonban a rendelkezés racionabilis. Mert tények