Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 3. szám - Az egyoldalu ügylet

SZEMLE. vizsgálhatóvá teszi. Azért a bíróság ne siessen a jóváhagyási jogot tágab­ban értelmezni, mint a hogy azt esetleg a törvény maga akarta és minden esetben tegye újra meg újra megfontolás tárgyává, hogy a hol a törvény kifejezetten * nem ad a miniszternek czélszerüségi felülbirálati jogot, pusz­tán a valószínűleg helytelen törvényterminologiátó! megtévesztve ne a bíró­ság szentesítse azt. A főhiba természetesen abban van, hogy régebbi törvényeink nincse­nek a birói védelmet lehetővé tevő jogi pontossággal szövegezve és a hiányon segíteni a reform egyik legfontosabb feladata. Dr. Egyed István. SZEMLE. — Schiller Bódog emlékezete. Timon Ákos egyetemi tanár ez év január 31-én tartott előadása alkalmával a következő, mélyen megható szavakkal emlékezett meg Schiller Bódogról, a korán elhalt fiatal tudósról, a ki folyóiratunkat is több kiváló dolgozattal gazdagította : «A magyar jogtudo­mánynak, de különösen a magyar alkotmány- és jogtörténetnek gyásza van, mert örökre elvesztette egyik legtehetségesebb, leghivatottabb és legszor­galmasabb mivelőjét, aki gyönge szervezete daczára, kora ifjúságától kezdve a tudományok müvelésére szentelte magát és különösen arra a nagy és nemes, de felette nehéz feladatra vállalkozott, hogy a magyar alkotmány­és jogtörténet tudományos rendszerét velem és másokkal karöltve, együtt munkálva megalkossa és kiépítse. Az én hűséges és szeretett tanítványom Dr Schiller Bódog egyetemi magántanár nincs többé az élők között. A halál váratlanul, életének, valamint tudományos pályafutásának delén ragadta el közülünk ezt a férfiút, aki zajtalanul a lámpafény mellett oly sokat fáradozott, hogy egykoron katedrához jutva, onnan hirdethesse a jogtudománynak általa felkutatott igazságait a magyar nemzet alkotmány­és jogfejlődésének nagyságát, és dicsőségét. Valóban tragikus sors ! Most, midőn már oly közel állott czéljához, esett ki a toll kezéből, melylyel már eddig is oly sok jeleset és értékeset alkotott a iragyar alkotmány- és jog­történet müvelése érdekében s midőn még lőle mindazok, akik e tudo­mányszakot müvel|ük, méltán oly sokat várhattunk. Én e tudós férfiúban, akinek tudása és szorgalmánál csak szerénysége volt nagyobb, leghűsége­sebb tanítványomat, követőmet és munkatársamat, akivel évek hosszú során át együtt jártuk a tudomány rögös ösvényét — vesztettem el. Osztozzanak tisztelt Uraim az én nagy fájdalmamban és őrizzék meg velem együtt a hü tanítvány és ifjú professzornak emlékét. Szenteljük a mai napot az ő emlékének.» A nagyszámmal megjelent hallgatóság mélyen megindultan, * Mini pl. 1879 :XL. t.-cz. §., 1886: XXI. t.-cz. 12 §. stb.

Next

/
Thumbnails
Contents