Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 3. szám - Az egyoldalu ügylet

TÖRVÉN Y ELŐ KÉSZÍT ÉS. ról ütjük is keresztül. A kötelmi lemondássá! a hitelező saját jogkörét rendelkező cselekménynyel apasztja, de egyúttal átnyúló cselekménynyel az ellenfeléét növeszti is. Ezért nem történhetik ez az ellenfél közreműködése nélkül, ha e közreműködés nem is áll egyébből, mint annak tudomásulvételéből. Ennek a közreműködésnek szüksége teszi a kötelmi lemondás egyoldalú ügyletét oly ritkává és annyira szigorúan czimzetté. A kötelmi jogkör nagyjából a jogosult rendelkezési hatalmába van adva, törvénybeli sémája annak oly értelemben, mint a dologinak, nincs. Ez utóbbi tartalma a priori meg van szabva. A dologi ügylet csakis a dologi jogok tárgyát adja, ezt is csak nevesített módon. A dologi jogosuk apasztó ügylete kizárólag az ő saját jogkörében mozog. A tulajdonról való lemondás ép annyira valamely dolognak a rendelkező jogköréből való k;hajitása és pusztán az, mint a zálogjogról, a haszonélvezetről, vagy a szolgalomról való. E lemondás eo ipso nem szól a szolgáló dolog tulajdonosának, hanem kizárólag saját magának. Felismerhetővé tett akaratnyilvánítása annak, hogy a rendelkező a dologi jogot a maga hatalmi szférájából kihasította, azonban korántsem mindig annak is, hogy a szolgáló dolog tulajdonosáéba dobta bele. Ezt a bedobást a szolgáló dolog tulajdonosa megakadályozhatja, azt azonban nem, hogy a rendelkező a dologtól szabaduljon. Nem pedig azért, mert jogrendünk uratlan dolgokat elismer, uratlan kötelmi jogokat azonban nem, még az adós teljesítési surrogátumainál : letétbe helyezésnél, őrizetbe adásnál és hasonlóknál sem. Ergo : a kötelmi lemondás igenis «juttatás valakinek javara», átnyúló jogi tény, a dologi azonban csak szabadulás valamely jogosultságtól, pusztán rendelkezés, mely juttatás is lehet, ha a másik gazdagítását czélozza és eléri, de korántsem kell annak lennie. A derelictiónál sem, mi nyilvánvaló, de az idegen dologbeli jogosultságnál sem, mert hiszen a jogosult azt magától elhárithatja, a lemondót kártérítési sanctióval kényszerit heti a dolog megőrzésére, de nem arra is, hogy idegen dologbeli jogosult maradjon. A consolidatio pedig, a melylyel az Indokolás érvel, a dologi lemondásnak reflex következménye, de ép oly kevéssé ajándék meg ügyleti hatás, mint a szomszédház lebontása által véletlenül keletkezett kilátás nem vagyoni juttatás létesítette szolgalom. Nem áll tehát az Indokolás az az érveié-e, hogy az idegen dologbeli jogról való egyoldalú lemondás fogalmilag ellenkezik az akaratlan juttatás kizárásának elvével és minthogy ez nem áll, czéltalan és terhes annak a követelménynek felállítása is, hogy e lemondásnak a tulajdonos irányában kell történnie. Czéltalan e követelmény a tulajdonossal szemben, kit ekként megfoszt a harmadik személy irányában tett és egyébként aggálytalan dologi joglemondás lehetőségétől, czéltalan és indokolatlan a harmadik személyek irányában, kik számtalanszor szorulnak ily lemondás bizonyítására a nélkül, hogy concludens tényéknél és pedig velük szemben és nem a tulajdonossal szemben tanúsított concludens tényéknél egyebet tudnának kimutatni.