Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 3. szám - A törvényes vélelmek jogi természete

i86 MAGYARY GÉZA közé, a melyeknek a mindennapi gyakorlati életben elsőrangú fontosságuk van, nem áll a nagy kérdések országútján, hanem inkább a háttérben húzódik meg. Ezzel korántsem akarom kevésre becsülni. Mindenki nagyon jól tudja, hogy a háttérből is lépten-nyomon előtör és fontos szerepe jut a jogesetek elbírálásánál. Fogalmi meghatározás szempontjából pedig egyenesen első helyet követel. A legszorosabb összefüggésben áll a kereset és bizonyítás fogalmaival, a melyek a legelemibb perjogi kérdések és a melyeknek tiszta megértését a jogalkalmazás szempontjából ma már mindenki igen fontosaknak tartja. Plós% tehát igen nagy szolgálatot tett a perjogi irodalomnak, hogy a törvényes vélelem természetét vizsgálat tárgyává tette, mert ezzel ismét hozzájárult a perjog legnehezebb fogalmi problémáinak megoldásához. Erdeme annál nagyobb, mert mindaz, a mit eddig a törvényes vélelmekről tanítottak, nem keltett közmegnyugvást, s nem oszlatta el azt a homályt, a mely azt a fogalmat fedi, a melyet a törvényes vélelem nevével akarunk jelölni. Valahányszor törvényekben vagy irodalmi munkákban a törvényes vélelem szót olvasom, mindig az a benyomásom, hogy itt egy még kellően fel nem derített kérdéssel van dolgunk, s innen is van, hogy az elnevezést a legkülönfélébb vonatkozásokban használják. A szerző kiváló tekintélye és a felvetett kérdés egyaránt megkövetelik, hogy az értekezés alkalmából egy pár észrevételt fűzzek a szerző fejtegetéseihez. Nem kritika és nem polemaképen óhajtom ezt tenni, s azért is van az, hogy nem az irodalmi rovatban, hanem az értekezések közt kérek helyet soraim számára. A kérdés, a melyet Plós^ felvet, s a melynek igen mélyreható jogi érveléssel megoldását nyújtja, az: vájjon a törvényes vélelem a bi\onyitás körébe eső jelenség-e, vagy pedig a magánjogi tényállás egyik elemének kell-e azt tekintenünk? Saját korábbi nézetével szemben ezt az utóbbi megoldást tartja helyesebbnek.