Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 3. szám - Közigazgatásunk reformja

KÖZIGAZGATÁSUNK REFORMJA. 169 nek, szövetségeknek, kapcsolatoknak, járásoknak mentől nagyobb előmozdítását látom fontosnak és szükségesnek és e tekintetben egy sokat hangoztatott terv ellen kell, hogy felszólaljak, t. i., hogy a községet még attól az önállóságtól is megfoszszuk, a melylyel eddig birt és egy kinevezett jegyzőt ültessünk a nyakára. A jegyzőknek az a vagy tiz év óta meginditott nagyobb kiképzése és különös nagy kvalifikáczióval való ellátása már bizonyos előfutára volt a jegyzői állás kinevezésének. Pedig ha valahol a saját érzés, a saját izlés szempontjából való életet és kormányzatot helyénvalónak tartom, ugy az a község, a melyben az ember a mindennapi életét leéli. Megengedem, hogy a községi jegyzők kinevezése ilyen és olyan érvekkel pártolható, de a községi életen kétségtelenül nagy csorbát fog ütni, továbbá aggaszt engem még az is, hogy azok a törvények, a melyek a községi jegyzőktől azt a nagy kvalifikácziót megkívánták, nálunk egy olyan bürokrácziát fognak teremteni, a melyet sehol a világon nem ismernek. Az a nagy kvalifikáczióju jegyző elégedetlen lesz és az átmenetet fogja keresni a jegyzői pályáról. A külföldön nincs jegyzői kvalifikáczió. Francziaországban, Németországban, Ausztriában a tanító, pap, vagy bármely foglalkozású ember lehet az, a kit a község jegyzőnek szerződtet. A községeknek bizonyos tehermentesítésre van szükségük, sok országos ügy intézését kellene róluk levenni és a járási hivatalra átruházni, ekkor a jegyzői tiszt másként alakulhatna. A nagyobb vagyonú és értelmességü, népes községeket a jegyzőség tekintetében is másként kellene rendezni, mint a törpe, szegény, analfabéta helységeket. A mit főleg hangsúlyozni kívánok, az, hogy ne vezettessük magunkat a reformnál semmiféle külföldi példa, törvényhozás vagy jelszó által. Ha van valami része az állami életnek, az a közigazgatás, a mely leginkább sajátságos, különleges emberi viszonyoktól függ, a melyek minden országban mások és különbözők. Reám azok a külföldi példák csak annyiban hatnak, a mennyiben gondolkodóvá tesznek, de nem annyiban, hogy