Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 3. szám - Közigazgatásunk reformja

i66 CONCHA GYŐZŐ Azonban még ha feledjük is, hogy ma képviseleti rendszerben élünk a megyék és községek tekintetében is, a tapasztalat rávisz bennünket, hogy az által, ha a tiszt olyan sok ember között oszlik meg, hiányzik annak megbecsülése. Minálunk kevés ember írja a névjegyére, hogy ő «megyebizottsági tag», ellenben egy franczia vagy egy német embernek ez ugyan nem hiányoznék a névjegyéről. Természetes is, hogy a hol csak 40 vagy óo ember dicsekedhetik azzal egy megyében, ott annak ritkaságánál fogva nagyobb becse van, mint a gyémántnak is ennélfogva, mint ott, a hol hatszáz ember viselheti ezt a tisztet. Eddig e tekintetben határozottan nem nyilvánult meg a közvélemény és örömömre szolgál, hogy az a nézet alakult kir mely szerint az ügyintézésnél a felelősségérzet felkeltése tekintetében is szükséges, hogy kevesebb ember döntsön. Hasonlóképen általános a nézet a tekintetben, hogy a virilizmus nem mellőzhető, habár átalakítandó. Más valami módozat keresendő ez irányban. Ugyancsak gyakorlatilag a legfontosabb kérdések egyike, hogy a megyéknek minő bizottságok utján kell közreműködnie. Erre nézve hosszasan nyilatkozni nem kívánok. Annyiféle jó módozat található e tekintetben, hogy egyhez sem szeretném kötni magamat. Fontos kérdés továbbá, hogy a megye jövendő alakulása mellett legyen-e főispán és alispán. Az alispán mellett lehetetlen a főispán, hiszen a főispánnak ott csak ugy lehetne helye, ha az alispánt, a pénzügyigazgatót egyszerű tanácsossá degradáljuk és a főispán lesz, mint a franczia préfet, az egész megye közigazgatásának — a mint mondják — a kiskirálya. A főispán e szerint csak politikai szerepet játszhatik, de ezt az ő egyedüli hivatásává tenni nagyon merész vállalkozás. A főispán tehát vagy ilyen szerepet játszhatik, vagy pedig ő lenne az alispánnak, a pénzügyigazgatónak, a tanfelügyelőnek a főnöke, a mint ez nálunk annak idején fel is merült, a midőn az 1881-iki Tisza Kálmán-féle ankéten voltak ily tervnek szószólói. Az egész közigazgatási hatalom a főispánt illesse, hangoztatták némelyek, az