Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1914 / 2. szám - A budapesti kir. kereskedelmi- és váltótörvényszék fenntartása
I 20 DL MESZLÉNY ARTÚR mindig doktrinárnek és a való élettel meg nem egyezőnek érzem ezt a subsumtiót. Hogy ez igy is van, azt legkirivóbban mutatja a T., mely következő mondatában azt a fikcziót kénytelen felállítani, hogy a czimzettet, ha a távirati közlésre ő adott okot, olyannak kell tekinteni, mint a ki a tévedést okozta, a mire azért van szükség, hogy az ügylet a 774. §. alapján megtámadható legyen és hogy a czimzettet a 780. §. szerint kártérítésre lehessen kötelezni. A 77^. §. euphemistikusan csak azt a fikcziót fejezi ki, hogy a czimzett «okozta» a tévedést; a 780. §-ból azonban az látszik, hogy a fikczió fentjelzett második czélját csak ugy éri el, ha a czimzettet ugy tekintjük, mint a ki a tévedést ((vétkesen okozta*. S mindezt miért? Azért, mert a czimzetthez ért nyilatkozatom nem azt fejezte ki, a mit én mondani akartam és mondtam is, csak megbizottam, küldönczöm, a távirdahivatal, rosszul közvetitette. Csakhogy ez az egész kérdés nem a tévedés kérdése, hanem a helyesen kifejezett nyilatkozat félreértésének kérdése, melyet a T. a 770. §-ban szabályoz. A nyilatkozatot a másik fél más értelemben vette, mint a hogyan azt neki értenie kellett volna, ha az ferditetlenül érkezett volna hozzá. A jogkövetkezmény is tehát helyesen nem a szerződés megtámadhatósága, hanem semmissége, ha ugy tetszik, non-existentiája: szerződés nem jött létre, mert a nyilatkozat nem ugy értetett, a hogyan tétetett. A helyzet ugyanaz, mint ha a renakivül rossz irásu fél levelét helytelenül olvasom, vagy a telefonon át történő ügyletkötésnél az «igen»-t «nem»-nek, vagy a «két» szót «hét»-nek értem. Az utóbbi esetekben nem megtámadásról, hanem a szerződésnek akarategyezés hiján létre nem jöttéről beszél mindenki (v. ö. RG. 5. VII. 1905. Jur. Wochenschrift 190<5. )2^. 1.); a ferditett távirat esete sem más. A 770. $. minden egyes szabálya ennek megfelelően akadálytalanul és igazságosan alkalmazható erre az esetre is; az a kérdés pedig, hogy a szerződés semmissége miatt tartozik-e valamelyik fél cs melyik kártéritéssel, a 780. §-ra történő egyszerű utalással elintézhető. Az emiitett fikczió azonban mindenesetre mellőzendő.