Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 2. szám - A budapesti kir. kereskedelmi- és váltótörvényszék fenntartása

A KIR. KERESKEDELMI- ÉS VÁLTÓTÖRVÉNYSZÉK FENNTARTÁSA. I I y hogy bíróságainkat általában, de kivált a felsőbíróságokat teljesen áthatotta az a törekvés, hogy az életnek megfelelő, az anyagi igazságot a formákon tul is érvényesitő ítélkezést gyakoroljanak. Hogy ebben a fejlődésben a kereskedelmi- és váltótörvényszék nem mondta ki mindig a «megváltó szót», annak nagyon természetes az oka. A judikaturát nem ez a törvényszék teremtette, hanem a felsőbíróságok. Ha volt hiba a joggyakorlatban, az ezek hibája volt; ha volt jó, ezek érdeme. Elvégre a jogbiztonság követeli, hogy az alsóbiróság ne húzzon állandóan ujjat a felsőbíróságok gyakorlatával. Pedig a kereskedelmi- és váltótörvényszék ezt is megtette, ha meggyőződése az anyagi igazság érdekében parancsolta. Hogy egyebet ne említsek, husz évig tartott ki a Curia ellenkező praxisával szemben az anyagi igazságnak megfelelő ama gyakorlata mellett, hogy a sommás végzés ellen a perújítást megengedte ; és végre is diadalra juttatta ezt az álláspontját a Curián is. A felebbezési tanácsokban, különösen azoknak nagy vezetői: Nagy Ödön, Wettstein Gyula, Baumgarten Károly, Forrásy Ferencz, Kuszka Miklós idejében, de később is a kereskedelmi jognak oly gyakorlata fejlődött ki, mely minden egyébnek mondható, csak az anyagi igazságot elnyomónak és formalisztikusnak nem. Az is tévedés, hogy a bírák nem igyekeztek megismerni az életet. Igaz, hogy az egyesületi élet kezdete előtt ez nem történt a nyilvánosság előtt; de magam vagyok rá a tanú, hogy a birák az előttük előforduló kérdéseket a kereskedelmi élet szempontjából is tanulmányozták, és akárhányszor előfordult, hogy utánajártak a szakba vágó kérdéseknek bankokban, üzletekben és az irodalomban. Ma is rá tudnék utalni arra, hogy egyik bírótársam, mint a faperek előadója, fakereskedelmi szakértelmével a szakemberek csodálkozását keltette fel. A kereskedelmi hatáskörrel összefüggő kereskedelmi ülnöki Jogállam. XIII. évf. 2. f. &