Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - Az 1912. év magánjogi gyakorlata

BÍRÓI GYAKORLAT. 6? létes irányú két tilos cselekmény egymást paralizáló hatása a házassági jogban ugy tetszik a törvényen alig alapuló idegenszerű gondolat. Hasonlóan idegenül érint a közszerző házastársak külön vagyonának elenyésztetése abban az esetben,1 midőn a külön vagyonok értéke egyenlő volt. Curia ilyenkor joghatásként azt állapítja meg, hogy a házasság megszűnésékor megvolt vagyon a házastársak egyenlő arányú tulajdonául tekintendő. Curia előtt nyilván a közkereseti társaságba bevitt vagyontárgyak analógiája lebegett. Matematikailag a döntés ellen semmit se szólhatunk. Jogi szempontból is csak technikai aggályaink támadnak, ha a bevitt különvagyonok egynemű vagyontárgyakból, vagy pláne pénzből állottak. De hátha a férj 10,000 korona értékű ingatlant hozott, az asszony pedig akkor szintén ugyanannyi értékű aszfaltrészvényeket? Miért kapja a férj a házasság megszűnésekor csak fele házát vissza és miért legyen kénytelen megelégedni a másik fél ellenében elértéktelenedett részvényekkel ? A hozománynak a házassági terhek könnyítésére irányuló czéljából Curia 2 azt a következtetést vonja le, hogy az a férj, a ki nejével nem él együtt, sem a hozomány átadását, sem a hozománytőke utáni kamatot nem követelheti. Közjegyzői okirat alakszerűsége nem találtatott szükségesnek oly jogügylethez, a melyben a házasságból származott kiskorú gyermek elhelyezésének módja és tartásának mérve határoztatott meg.3 Ideiglenes nőtartást nem itélt meg Curia4 annak, a nőnek, kinek férje szerény anyagi viszonyok között él és kinek életfenntartása cseléd minőségben való szolgálata által van biztosítva (!). Az ideiglenes nőtartásról Curia 5 kimondotta, hogy az «... a nő létfenntartásához szükséges szolgáltatás, mely a nőt férje házánál megillető természetbeni tartás egyenértékének tekintendő és ekként tartozatlan fizetéssé akkor sem válik, ha a felső bíróság a tartásdíj fizetése alól a férjet felmentette, vagy a tartásdíj mérvét mérsékeltei). Ezért a megváltoztatott alsóbirói ítéletek alapján a férj által fizetett tartásösszeget ennek vissza nem itélte. Ennek megfelelően kimondatott,6 hogy az ideiglenes nőtartási perben hozott ítélet hatályát nem szünteti meg az a körülmény, hogy a bontási és a végleges nőtartás megítélését czélzó per elutasító ítélettel lett befejezve. Werbőczynek a hitbérről szóló I. k. ioí. czimét Budapesti Tábla 7 1 C. 1912 IV/2j. 5417, sz. Magánjogi Dtár 169. 1. 2 C. 1911 XII/12. J727. sz. U. o. 90. I. ' C. 1912 VII/i. 175j. sz. Polg. Törvénykezés LXIV. köt. 22. mell. 4 C. ion XII/12. Magánjogi Dtár 95. I. > C. 1912 V, 29. i;ooo. Polg. Törvénykezés LXIV. köt. 17. mell. 6 C. 1012 II 7. G. 215. Ügyv. L. 10. sz. 7 1912 III/JI. G. 958/1911. sz.