Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - Az 1912. év magánjogi gyakorlata

BÍRÓI GYAKORLAT. 6* feletti rendelkezési jogtól nem tartja megfosztottnak. Vajon az ünnepélyes fogadalom kevésbbé egyházi aktus és inkább magánjogi tény-e, mint ar egyszerű, és vajon kell-e még ma is haboznunk annak kijelentésével, hogy a szerzetek és szerzetesek belső, vallásos élete és ténykedési magánjogi szerepüktől merőben független ? Gyakorlatunk ez irányban nem mer állást foglalni, pedig azt egyházi és világi érdekek egyaránt követelnék. Atanuskodási képességet a végrendelkezési ügyletre nézve is megadja Cuna 1 annak az egyénnek, ki büntetését kitöltötte, ki tehát az 1876 :XVI. t.-cz. második szakasza szerint tanúskodást képességét elvesztette, ha büntetésének kitöltésétől a büntető törvénykönyv 57. szakaszában megszabott mellékbüntetések leghosszabb ideje is letelt. A származás törvénytelenségének kimondása iránti eddigelé elengedhetetlennek vélt pert Curia 2 feleslegesnek tartja, ha a szülők házasságbontó perében meg lett állapítva, hogy a gyermek törvénytelen származású. Legfelsőbb bíróságunk ez alapon a gyermeket az anyakönyv szerinti apja utáni öröklésből kizárta, mi szintén a fentebb emiitett anyagi jogj döntések erős áramlata mellett bizonyít. Hogy ez a kellő határokon belül marad, arra hadd szolgáljon bizonyítékul az a határozat, 3 mely a kötelékj perben és al ghanem a bontóperben is elzárja a kir. ügyészt attól, hogy a házasságból származott gyermekek törvénytelen származásának kimondását kérhesse. Vannak persze visszaeső és mereven a formákhoz ragaszkodó döntések is. Ilyen az,4 mely a nem vétkes nőnek a férje nevéhez való igényét elenyészettnek tekinti és a férj beleegyezésével sem engedi újra feléleszteni, ha a nő a házassági bontó perben azt nem érvényesítette. Szó sincs róla, a házassági törvény 94. §-át igy JS lehet magyarázni^ de vajon igy kell-e ? Azt hiszem nem. A személyjogba vágó ugyancsak merev határozat az,5 mely az 1884: XVI. t.-cz. 66. szakaszára támaszkodva építészeti homlokzatok és szerkezetek tekintetében tág kaput nyit a jogosulatlan nyerészkedésnek, kimondván, hogy azok sem utánaképzés, sem más bi orló cselekmény ellen a szerzői törvényben védve nincsenek. A szerzői törvénynek ezt a hibáját Curia persze nem enyésztethette el, azonban vajon nem lett-e volna mód hatásai enyhítésére^ A concurrence deloyale czimén valamiként kártérítéssel kellene sújtani azt, a ki se szó, se beszéd, valamely neki tetsző középületről (takarékpénztári épületről) fényképet szerez be és házát annak utánzatakép készit1 C. 1912 1/2$. J741. sz. Ügyv. L. 7. sz. 2 C. 1912 IX./18. 1240. Magánjogi Dtár 517. 1. 3 C. 1911 XII/12. 4720. sz. Ügyv. L. 1912. évi j. számában. + C. 1912 IV/12. 1574;. sz. Magánjogi Dtár 259. 1. 5 C. 1912 VI/2s. 492?. sz. U. o. 274. 1.