Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 9. szám - Az 1871:XLIII. t.-cz-be iktatott államszerződés. 3. [r.]

AZ 187I : XLIII. T.-CZ.-BE IKTATOTT ÁLLAMSZERZŐDÉS. JI} Nyilvánvaló, hogy itt nagyobb érdekek kisebb érdekekért áldoztattak fel, a véderő magasabb érdekei alárendeltettek bizonyos diplomácziai tekinteteknek, nyilván annak a szempontnak, hogy kormányunk kímélni akarta az Unió érzékenységét, mert, a mint az e rendelet bevezető soraiból,1 valamint egy későbbi, ugyancsak e szerződésre vonatkozó rendeletből2 kitűnik, az Unió kormánya igen erélyesen szokott eljárni az e szerződés által érdekelt személyek védelmében. Ugy véljük, már az eddig elmondottak is, de különösen az e rendelet által hangoztatott gyakorlati tapasztalatok, kétségtelen bizonyságot tesznek arról, hogy a szerződés nyújtotta kedvezményeknek is részük van a magyarországi kivándorlás áradatának Amerika felé való concentrálásában. Természetesen quantitative megállapítani azt, hogy a kivándorlóknak minő kontingensét vitte ez a szerződés az Unióba, meddő kísérlet volna, mert hiszen kétségtelenül igen nagy azoknak az állitásköteles szökevényeknek a száma, a kiket éppen e s^er^odés kedvezményei csábítanak kivándorlásra, de a kik azután utóbb, a körülmények alakulása következtében, az amerikai viszonyok hatása alatt, eltérve eredeti szándékuktól, végleg künn maradnak Amerikában. Hiszen elég e szempontból a hadkötelesek kivándorlásának aggasztó mértékben való emelkedésére,3 a szomorú sorozási 1 «A cs. és kir. közös külügyminiszter ur a Bécsben székelő amerikai követ gyakori felszólalása következtében közbenjárásomat ismételten vette igénybe arra nézve, hogy megfelelő intézkedés történjék az iránt, miszerint oly esetekben, midőn eredetileg magyar állampolgárok, kik időközben az Unióban polgárjogot nyertek, eredeti hazájukba visszatérnek, felesleges zaklatásoknak kitéve ne legyenek.» 2 L. az 1900 május 29-iki 54,454. sz. belügyminiszteri rendeletet (R. T. 1900. I. köt. 4j5. l.j. E rendelet az Unió kormányának ismételt felszólalása folytán még tovább terjeszti az Unióban polgárjogot nyert és visszatérő volt magyar honosok javára szolgáló védelmet, a mennyiben kimondja, hogy az 1898 április 18-iki körrendelet 5. bekezdésében az ily személyek részére biztosított védelem azokra is kiterjed, a kiknek útlevele láttamozva, vagy honlevele hitelesítve nincs; az ugyan e rendeletben előirt eljárás pedig, t. i. «kormány hatósági határozatnak kikérése, mellőzendő azokban az esetekben, ha az illető az 1889 : VI. t.-cz. j8. §-a értelmében védkötele. 2ettségének utólagos teljesítésére többé nem szorítható)). 5 így példaképen utalunk Szepes vármegyére, a honnan — Neogrády Lajos alispán ur szives közlése szerint — 1900 óta 11,512 személy vándorolt ki állitáskötelezettségének teljesítése előtt, és pedig valamennyi az Egyesült-Államokba. A kivandor-