Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 9. szám - Az 1871:XLIII. t.-cz-be iktatott államszerződés. 3. [r.]

yoS D! KIRÁLYFI ÁRPÁD feltételekhez, és pedig a belügyminiszternek a honvédelmi miniszterrel egyetértőleg kiadott Írásbeli engedélyéhez, ioo—iooo koronáig terjedhető óvadék letételéhez (2. §. b) pont) és útlevélhez (3. §.) köti, az ennek ellenére kivándorlóra külön büntetést ir elő (40. §.),: sőt a védkötelesek nagyobb arányú kivándorlása esetén a fent emlitett személyek kivándorlásának egyegy évre szóló betiltására is felhatalmazza a minisztériumot (2. §. b) pont 3. bek.) A véderőről szóló 1912: XXX. t.-cz. pedig egyfelől megerősíti és megismétli az állampolgársági és a kivándorlási törvénynek idézett rendelkezéseit (62. §. 5. és 6. bek.), másfelől szigorú büntető sanctiót állit a védkötelezettség megsértésével történő kivándorlásra (66. §.), és ezenfelül kivételes rendelkezéseket alkot arra az esetre, ha az ország valamely részében az állitáskötelesek az ujonczállitásról nagyobb számban maradnak távol (17. §. 4. pont).2 Lássuk már most, minő a viszony ez ujabb törvényeink és az 1871 :XLIII. t.-cz.-be iktatott államszerződés között. Az állampolgársági törvény az Unióval kötött szerződést kifejezetten is fentartja, a mennyiben éppen e szerződésre való tekintettel3 mondotta ki 47. §-ában a törvénytől eltérő nemzetközi szerződések hatályban tartását. Viszont a véderőtörvény és a kivándorlási törvény erről a szerződésről ugyan nem szólnak, azonban az, illetve az azt beczikkelyező törvény, mint lex prior spe1 «A ki útlevél nélkül, vagy a 2. §-ban megállapított tilalom ellenére kivándorlás czéljából útra kel, ha cselekménye súlyosabb beszámítás alá nem esik, kihágás miatt két kónapig terjedhető elzárással és 600 K-ig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.» 2 A törvény ugyanis ily esetben felhatalmazza a honvédelmi minisztert: a) a határvonal útlevél nélkül való átlépésének megtiltására, esetleg az illető törvényhatóság területén tartózkodó 17—36 éves férfiak részére a külföldre szóló útlevelek kiállításának teljes beszüntetésére ; b) az ujonczállitásra meg nem jelent állitásköteleseknek 100—1000 koronáig terjedhető birság mellett való idézésére ; c) egyes sorozó járásokban az illető évre már előállított összes állitáskötelesek újra való megvizsgálásának és osztályozásának elrendelésére. 3 L. az 1879-iki állampolgársági törvényjavaslat indokolását. («Képviselőházi Irományok* 1878—81. IX. köt. 225. 1.)