Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - A meg nem rendelt áruk jogi helyzete

5 2 A MEG NEM RENDELT ÁRUK JOGI HELYZETE. fél és a sorsjegyárusitó közt üzleti összeköttetés nincs és a sorsjegyárusitó megrendelés nélkül küldi az eredeti sorsjegyet. E kérdésnél két főmomentum tartandó szem előtt. Az egyik az, hogy a sorsjegy hátára netán vezetett az a nyilatkozat, hogy a sorsjegy vissza nem küldése elfogadásnak fog tekintetni és ehhez hasonló kikötések a fent kifejtettek szerint joghatálylyal nem birnak. A másik főmomentum az, hogy a főszabály, miszerint hallgatás annyit jelent, mint el nem fogadás* («Schweigen ist Ablehnung))). Sem törvény, sem forgalmi szokás nem rendeli, hogy a meg nem rendelt áru átvevője köteles volna az el nem fogadásra nézve nyilatkozni. Ha azonban a hallgatáshoz az átvevőnek bizonyos concludens tényei járulnak, pl. a tárgyat használatba veszi, elidegeníti stb. ekkor már kétségtelen, hogy a hallgatás elvesztette az el nem fogadás jelentőségét, mert a használatba vétel, elidegenités stb. már tényleges elfogadás, minek az a következménye, hogy az árat kifizetni tartozik, de csakis a vételárat, még abban az esetben is, ha pl. a meg nem rendelt sorsjegyet eladta és azt azután kihúzzák. Ily esetben is — az eljárás jóhiszeműségét feltételezve, illetőleg összejátszás fenn nem forgása esetében — a sorsjegyárusitó attól, kinek a meg nem rendelt sorsjegyet megküldte, a vételárnál többet követelni jogosítva nem lesz. A sorsjegyárusitó arra nem hivatkozhatik, hogy a sorsjegy visszaküldése esetén a nyeremény reá esett volna, mert a meg nem rendelt árut visszaküldeni nem tartozik senki, ezzel a sorsjegyárusitó számolni tartozik akkor, mikor tudva meg nem rendelt sorsjegyet küld. Jogában állott a sorsjegyet megint elvinni, ha e jogával nem élt, ez nem tudható be a sorsjegy átvevőjének. Ha azonban a sorsjegyet sem vissza nem küldik, sem másnak el nem adják, hanem ott tartja az átvevő azt a fiókjábanr ily esetben még a vételárat sem köteles megfizetni, de esetleges nyereményre sem tarthat igényt. * Staub, id. m. II. köt. 377. §. 199. jegyz.