Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - A meg nem rendelt áruk jogi helyzete

48 DF SCHUSTER RUDOLF eldönteni.* Ha pl. sorsjegyet rendelek, azzal bizonyos sorsjegy megvétele iránt ajánlatot tettem; felesleges ezt az ajánlatot külön elfogadni, biztosan számithatok az ajánlat elfogadására, a mi abból áll, hogy a sorsjegyet nyomban megküldik. Jellemző ennél az is, hogy az ajánlat elfogadása, az uralkodó nézet szerint, abban az időpontban következett be, mikor a nyombani teljesités megkezdődött vagyis az áru pl. postára adatott. Az elfogadás megtörtént tehát oly időpontban, midőn arról az ajánlattevő még mitsem tudott. Az itt most ismertetett, a sablontól eltérő jogszabály minket a mi kérdésünkre vonatkozólag azért érdekel, mivel a meg nem rendelt árunál is alkalmazandó, mert a megküldött, de meg nem rendelt árunak elhasználása vagy a felette való egyéb rendelkezés egyenlő az ajánlat elfogadásával és kötelmi viszony létesítésére alkalmas. Ezek a most ismertetett szabályok lényegesek elbirálandó esetünkben, mivel fényes példái annak, hogy a szerződés nem létesül mindig csak az ajánlat megtétele és a megtevővel szemben tett elfogadási nyilatkozat által. És azért az, a ki meg nem rendelt árut kapott, nem védekezhetik mindig azzal, hogy hiszen az ajánlatra nem is tett az ajánlattevővel szemben elfogadási nyilatkozatot. De másfelől szem előtt tartandó, hogy az ajánlattevő sem hivatkozhatik mindig arra, hogy qui tacet consentire videtur, megjegyezvén, hogy a jogirodalom mostani álláspontja szerint a nyomban történt teljesítésben rejlő elfogadás nem tévesztendő össze a hallgatólagos elfogadással. Ez a most idézett latin közmondás felette sok tévtanra adott okot, félremagyarázták, túlságos nagy jelentőséget tulajdonítottak annak és tulajdonítanak részben még ma is a közéletben. Helyes distingválás mellett látni fogjuk, hogy vannak ese* Staub, Kommentár zum Handelsgesetzbuch II. köt. 1297. lap. — Planckr Bürgerliches Gesetzbuch I. köt. 151. §. — T. 040. §. és ezzel azonos ném. ptkv. 151. íj.