Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 4. szám - Államfelügyelet az önkormányzatok felett

KÖZJOG ÉS KÖZIGAZGATÁS. megerősítés, illetve tudomásulvétel alá eső határozatokat (1886. évi XXI. t.-cz. 5. §.). Ehhez járul a magánosok felebbezése és felülvizsgálati kérelme, a főispán felebbezése és felterjesztése, a közigazgatási ágak főnökeinek és előadóinak rendelkezésére álló felebbezés, felfolyamodás és felterjesztés, melyek alapot adnak a kormány felülvizsgálati tevékenységére ; és ez a jogkör jogorvoslat vagy felterjesztés nélkül is megilleti a minisztert, ha bármi módon észleli a törvénytelenséget. Hogyha tételes közigazgatási jogunk e zavaros és szétszórt szabályait az általunk föntebb vont korlátok közé akarjuk befoglalni, nem egy nehézség állja utunkat. Mindenek előtt kétségtelen, hogy az államfelügyelet és gyámkodás egymástól szorosan elkülönítve nincs, tartalmuk összefoly. Az állami gyámkodás világos esetei : az előzetes engedély, beleegyezés, jóváhagyás, helybenhagyás, megerősítés és tudomásulvétel (4600/1901. M. E. sz. r. 1—2. §.). Ezekben az esetekben a miniszter a jóváhagyást nemcsak a jogszerűség, hanem a czélszerüség és államérdek szempontjából is megtagadhatja*. A miniszter diszkrecziónárius jellegű döntése természetesen birói ellenőrzés alá nem vonható. Nem helyezkedünk arra az álláspontra, a mely az állami gyámkodás szükségét e: észen elveti. Sajátságos viszonyok közt lehetnek különösen fontos esetek, a melyek természete a birói felülvizsgálatot kizárja, vagy a hol ez utóbbi nem elegendő. Itt az államérdek magasabb védelmére hivatott kormánynak vagy egy államtanács-féle testületnek adassék ám némi diszkréczió, de akkor ezek a kivételes és kis-számu esetek legyenek pontosan összefoglalva. A magyar jog a maga rendszertelenségében és a gyámkodás széles körében a modern jogelvekkel homlokegyenest ellenkezik. Ha pedig már a jóváhagyási jog elég széles körben érvényesül, legalább a megtagadás köttessék törvényben részletezett okokhoz, időnyerés czéljából bizassék a főispánokra és legyen panaszos eljárás tárgyává tehető. Másodsorban megvan jogrendszerünkben az általános állami felügyelet joga és ez az 1886. évi XXI. t.-cz. 10. §-a szerint igen helyesen abban áll, hogy a miniszter a\ illetéktelen és törvénybe ütköző határo\atakat megsemmisítheti. Az, hogy a törvénytelenséget a miniszter maga észlelte hivatalból (1886. évi XXI. t.-cz. 4., 55., 57. §.), vagy az arra hivatott közegek (főispán, tiszti ügyész) figyelmeztették (felebbezés, felterjesztés stb.) rá, nem jön számításba. A magánosok jogorvoslatáról nem beszélünk, ellenben a hatósági személyeknek közérdeken alapuló jogorvoslatai nézetünk szerint világosan ide esnek. Ezt a tiszta és világos álláspontot a törvények egész sora homályosítja el. A főispáni felebbezés indoka pl. nemcsak a törvénytelenség, hanem * Kivétel az I88J : XV. t.-cz. 7. és 15. §-a, hol a jóváhagyás csak bizonyos előfeltételek fennforgása esetén tagadható meg.