Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 4. szám - Az osztatlan közös legelőkről szóló törvény

AZ OSZTATLAN KÖZÖS LEGELŐKRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNY. 29 I jogai szempontjából a gyakorlatban semmiben sem különbözik a másik alakulattól, vagyis attól, a melynél a tulajdon telekkönyvileg a társulati tagoké marad. Nem különbözik pedig azért, mert habár az előbbi esetben a törvény a társulati tag illetőségét használati illetőségnek, az utóbbi esetben pedig tulajdoni illetőségnek nevezi, a tulajdoni illetőséggel biró társulati tagnak joga is a társulat fennállása alatt csak a legelő megfelelő használatára terjed ki ; másfelől pedig a csupán használati illetőséggel biró társulati tagnak illetősége is a törvénynél fogva tulajdoni illetőséggé alakul át, mihelyest a társulat feloszlik (58. §.), mert ekkor a társulatból egyszerű tulajdonközösség lesz. De egyszerű tulajdonközösség a másik alakulatból is szintén csak a társulat feloszlásával lesz. A tulajdonjognak a társulatra telekkönyvezése tehát pusztán csak jogi formula, a melyet azért választott a törvényhozás, mert a társulat jogviszonyai így áttekinthetőbbek s a kisbirtokosokra előnyösebben rendezhetők. A törvény maga máris mintegy két millió kat. holdra terjed ki, vagyis az ország területének mintegy 2 t;-öd részére. Ez is mutatja fontosságát. A társulattá alakulás kényszerítő a történeti (volt úrbéres, közbirtokossági és más hasonló jellegű) közösségekre (1. §.); a közösségek némely fajára (parczellázás, telepítés) a földmivelésügyi miniszter hivatalból rendelheti el (2. §.); a többi legelőközösségeknél pedig a részes felek minősített többségének akaratára van bízva (3. §.). A megalakulásnál a hatóság segédkezet nyújt ott, a hol erre szükség van; egyébiránt a részes felek dolga a megalakulás (7—"7* §4Az alapszabályok jóváhagyása a földmivelésügyi miniszter hatáskörébe tartozik. A társulat szervezete nem különbözik más társulatok szokásos szervezetétől: elnökkel, választmánynyal és közgyűléssel (45—49. §.). 19*