Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 4. szám - Bűnösség és beszámíthatóság. A korlátozott beszámíthatóság a büntetőjogban. 3. [r.]

BŰNÖSSÉG ÉS BESZÁMÍT HATÓ SÁG. mód megválasztásánál is döntő fontossággal bírnak. Ez eltérő vélemények, közül kiemeljük azok álláspontját, a kik azt hirdetik, hogy a determinizmus és indeterminizmus kérdése nem tartozik a beszámítás tanához. Ezzel szemben a leghatározottabban Balogh Jenő felfogásához csatlakozunk, a ki emiitett munkájában megállapítja, hogy a «beszámithatóság nagy kérdésének hátterében a szabad akarat és a determinizmus tanának küzdelme van». A beszámithatóságnak a tételes jogokban jelenleg is uralkodó fogalmát, — melyet a korlátozott beszámithatóság hivei erősen kikezdték már — az indeterminista iskola állapította meg, a melynél az ugy szerepelt, mint az erkölcsi bűnösség előfeltétele, erkölcsi alapja annak a birói ítéletnek, a mely a bűnösre cselekményeért szenvedést mér. Ez az erkölcsi alap pedig nem más, mint az, hogy a tettes akarata szabad elhatározási képességének birtokában vétett a jogrend ellen, minélfogva méltán szenvedi el azt a joghátrányt, melylyel az állam törvénye parancsának, • vagy tilalmának megszegését előre fenyegette. Azóta az indeterminista felfogás a tudományban teljesen háttérbe szorult, a bűnösök mind számosabbá váló csoportjairól kiderült, hogy bűnös cselekedetüket épen olyan kényszer alatt követték el, mint a beszámithatatlanoknak tekintett őrültek, hogy az ember nem bir több önelhatározó képességgel, mint a holt természet s látszólag tudatosan megfontolt teltei nem kevésbbé kényszerűek, mint a világegyetemnek évmilliókra előre kiszámítható mozgásai. A miképen régen a közhit azt tartotta, hogy az isteni hatalomban meg van az a hajlandóság, hogy a jók jutalmazására és a gonoszok büntetésére a természeti erők törvényeit bármikor megváltoztathatja, a napot megállítja, hegyeket emel, sülyeszt, falként megállítja a folyók vizét, kiszárítja a tengert, azonképen tanitották a mult századokban, sőt még korunkban is, hogy az ember feltétlen ura cselekedeteinek, környezetétől, a külvilágtól függetlenül. Ámde, a miképen a csodák kora leJogálUm. XII. évf. 4. t". 18