Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 4. szám - A büntetőtörvénykönyv reviziója

A BÜNTETŐTÖRVÉNYKÖNYV REVÍZIÓJA. Még kevésbbé indokolt az enyheség, ha a cselekmény nyomtatvány utján követtetik el. Nemcsak azért, mert a rágalmazó vagy becsületsértő közleménynek megirása, sajtó alá rendezése bizonyos megfontolást igényel, hanem főkép azért, mert az ily közleménynek sajtó utján való terjesztése felette alkalmas arra, hogy a megsértett jó hírnevét tönkretegye, társadalmi állását, hivatali tekintélyét aláássa, és közvetve egész családok nyugalmát feldúlja. Pedig számos bíróság a nyomtatvány utján elkövetett becsületsértéseket és rágalmazásokat is felette enyhén bünteti. Sőt mondhatni az is átment a köztudatba, hogy ezeket a cselekményeket is enyhén kell büntetni. Egy nyugalmazott tisztviselő lapot indított direkt abból a czélból, hogy három főtisztviselőt támadjon. Vagy 10—12 lappéldányban megjelent czikkeiben a legnagyobb vehemencziával vádolta őket lopás, sikkasztás, orgazdaság, csalás, bűnpártolás és ezenfelül több rendbeli fegyelmi vétség elkövetésével. Vállalkozott a valódiság bizonyítására, s a három napon át tartó tárgyaláson egyre azt hangoztatta, hogy a mit állított, azt bizonyítja, illetőleg bizonyította, mert sértettek tényleg loptak, csaltak stb. A lefolytatott bizonyitási eljárás után azonban az esküdtek megállapították vádlottnak több rendbeli rágalmazásban való bűnösségét, minek folytán a bíróság, a fennforgó anyagi halmazatra tekintettel, hat havi fogházbüntetést és óoo K pénzbüntetést szabott ki. És ez az ítélet jogászkörökben szigorúságánál fogva keltett feltűnést. Sőt voltak előkelő jogászok, kik ugy vélekedtek, hogy e szigor egyenesen drákói. Ezeket tapasztalva, teljes mértékben el kell ismerni ama panasz jogosult voltát, hogy ma az egyéni becsület kellő védelemben nem részesül. És ha ezen az állapoton a büntetési tételek szigorítása által segíteni lehetne, ugy ezt a legmelegebben ajánlanám. A büntetési tételek szigorításától azonban ezen a téren