Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 4. szám - A büntetőtörvénykönyv reviziója

266 DE DEGRÉ MIKLÓS tudó biró nem mert volna megtenni, azt a laikus esküdt, a maga természetes észjárását követve, megtette. Mert az a paraszt ember, mikor karót dobott társa felé, előre láthatta, hogy rajta testi sértést fog ejteni; de hogy a sérülés folytán halálos eredmény fog bekövetkezni: az semmiképen előrelátható nem volt. Hogy a sebben infekczió lépett fel, hogy ennek következményekép halálos eredmény állott be: szerencsétlen véletlennek volt a következménye. Meglehet, hogy a sérülés alkalmával történt infekczió; meglehet, hogy a gyógykezelés volt hibás. Mindezt azonban a tettes előre nem láthatta. És ama szerencsétlen véletlen folytán, mely a sérüléssel kapcsolatosan a megsértettnek halálát idézte elő, esztendőkkel súlyosabb fegyházbüntetés lett volna a kiszabható büntetési tétel. Megfontolás tárgyául fog szolgálni, állitson-e fel a törvény a büntetési kereten belül a büntetési tételre né~ve direktívákat, s ha igen, melyek legyenek azok. Bármiképen szabályoztassék ez a kérdés, az minden esetre kivánatos volna, hogy minél tágabb laütude álljon a bíró rendelkezésére a büntetés kiszabásánál és különösen a minimumok tekintetében ne legyen a szükségesnél nagyobb korlátozás, s igy bő alkalom nyíljék a korrekczionalizálásra. Ennek a kívánalomnak ellentmondani látszik a büntető birák sokat hangoztatott hajlama, lehetőleg enyhe büntetések kiszabására. Készséggel elismerem, hogy ez a hajlam meg van. Ennek okát felderítenem ez ideig nem sikerült. Sok esetben azonban azt a benyomást nyertem, hogy ha a bírónak kételyei vannak a bűnösség iránt, de mégis annyi bizonyiték áll rendelkezésére, hogy felmentő ítéletet hozni nem mer: azzal nyugtatja meg lelkiismeretét, hogy lehető enyhe büntetést szab ki. Legalább némely esetben csakis ennek lehet betudni a teljesen indokolatlan enyheséget. Hogy a büntető jogszolgáltatásban, a büntetések kiszabása tekintetében mutatkozó enyheség a kriminalitás foko-