Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 4. szám - A büntetőtörvénykönyv reviziója

258 Dí DEGRÉ MIKLÓS négy egymást kiegészítő és részben hatályon kivül helyező törvény rendelkeznék. Az volna tehát a helyzet, mint ma a polgári perjog terén. Az 1868: L1V. t.-cz. rendelkezéseit is több ujabb törvény egészíti ki, úgy hogy utóbbi években ez a törvény már jóformán csak a keretet adta meg, melyben az ujabb törvények rendelkezései elhelyezkednek. Ennek eredménye az, hogy ma érvényben levő polgári perjogunk minden egységes szabályozást nélkülöz. És hasonló eljárás mellett ez nem is lehet másként. Mert az uj törvény mindig bizonyos nehézséggel helyezkedik el a régi törvény kereteiben. Még a leggondosabb törvényelőkészités mellett is alig kerülhetők el a kisebb-nagyobb ellenmondások. Ezek a nehézségek pedig annál nehezebben kerülhetők el, minél szélesebb körű a revízió. Minthogy másrészt a BTK. megalkotása óta negyedfél évtized mult el, s azóta a jogtudomány és a gyakorlat is a kódexnek számos hiányát mutatta ki: a hiányok orvoslása mindenesetre széleskörű reviziót tenne szükségessé. De akár az uj törvény, akár a novella mellett fog a törvényelőkészités állást foglalni: az iránt alig lehet kételyünk, hogy a törvényalkotásnak egyik vezérlő gondolata a közveszélyesek elleni védekezés leend. Es e tekintetben főként két szempontot kell irányadóul elfogadni. Egyrészt: hogy a törvény hatályos védelmet nyújtson a társadalomnak a közveszélyesekkel szemben. Másrészt: hogy e mellett a polgárok személyes szabadsága is kellő védelemben részesittessék. A két szempont egyike sem téveszthető szem elől. Azok mindenikének érvényesítése pedig nehéz feladat elé fogja állítani a törvény megalkotóit. Mert ha a törvény igazán hatályos védelmet kiván nyújtani a társadalomnak, akkor könynyen abba a hibába esik, hogy a személyes szabadságot nem védi meg. A személyes szabadság védelme pedig szintén egyik hivatása a büntetőjognak, a melyet szem elől téveszteni nem