Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 3. szám - Szászy-Schwarz Gusztáv egyetemi tanár emlékbeszéde Márkus Dezsőről

JOGÁSZOK ÉS ÁLLAMFÉRFIAK. 213 részletekig" keresztiilvigyék. A kik röpülni tudnak mint a sasok, nem szoktak szorgoskodni, mint a hangyák. Márkus Dezső sas tudott lenni és hangya egyszerre. Valóban, ha végigtekintünk szellemi hagyatékán, az első, a mi fejbe üti a szemlélőt, a páratlan szorgalom. Mintegy száz kötetre megy fel, a mit ez a pályája közepén letört ember életében összeirt. Szinte egy Jókai-ig kell visszamennünk irodalmunkban, hogy példát mondjnnk az ilyen termékenységre. Csakhogy a regényíró tollát a súlytalan fantázia hajtja, Márkus munkáinak minden lapja pedig száz meg száz adat-böngészet fáradságos eredménye. Bátran mondom : Márkus Dezső legszorgalmasabb tagja volt a mi korunk magyar jogászságának. Es ez a szorgalom a legmerészebb tervezésnek állott szolgálatában. Minden igazi tehetség forradalmi. A meglevő állapotot hozzámérni az eszményhez és a távolságból, a mely a kettő között tátong, veszi a lendületet, a mely hajtja. Márkus is reformokat tervezett a jogélet minden terén : a jogtanitás, a jogalkotás, jogalkalmazás terén egyaránt. De e nagy reformoknak előmunkálatai sem voltak megtéve. Hogy a jövő törvényhozását el lehessen készíteni, előbb össze kellett gyűjteni a fennálló jogot. Hogy a jogalkalmazást irányítani lehessen, előbb az addigi joggyakorlatot kellett tüzetesen megismerni. Ez előmunkálatokat is magára vállalta és elkészítette Márkus Dezső. Kiadta a Magyar Törvénytár sok kötetes munkáját, amelyben Szent Istvántól a mai napig végigvizsgálta törvénytárunk minden szavát, vajon micsoda van belőle meg érvényben ? És kiadta az első rendszeres döntvénygyüjtnményt, a melyben egy félszázad judikaturája van feldolgozva rendszeres összefüggésben, összhangzó és ellenkező döntései szerint. Kiadta a Magyar Jogi Lexikon sok kötetes gyűjteményé', a melyet páratlan erélylyel és körültekintéssel szerkesztett és jórészben maga irt. S mindez a könyvtárnyi könyv csak háttere volt egy ettől függetlenül folyó szüntelen tevékenységnek, mely könyvekben, füzetekben, szak- és napilapokban serénykedett ; egy szüntelen szervező, rendező, szónoki, agitátori működésnek, melyet mint ügyvéd, mint biró, mint kodfikátor, mint zsurnaliszta, mint az egyleti és társadalmi élet közkedvelt alakja kifejtett. S bár száz formában nyilvánult, lelke e működésnek mindig ugyanaz volt : az igazságosság keresésének szenvedélye. És az igazságosság szenvedélye hozta őt az önök körébe is, tisztelt hölgyeim ! Mert a nőmozgalom is igazságossági mozgalom. Mert az igazságba ütközik, hogy ha valaki azt mondja : tanulni akarok, — hogy bezárjuk előle az iskolát. És az igazságba vág, hogyha azt mondja : dolgozni akarok, — hogy elzárjuk előle a pályákat. Es az igazság ellen vétünk, ha a nőt a családi tűzhelyhez utasítjuk, de elzárjuk előle az eszközöket, hogy tőkét gyűjthessen, vagy munkaképességet szerezzen, hogy annak segítségével saját választása szerint kereshessen magának férjet. Mi magyarok büszkék vagyunk, és joggal, arra az állásra, a melyet a nő a mi jogunk történetében elfoglal. De intő jelkép még mai jogunkban is, hogy a