Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A hatóság előtti rágalmazásról

62 Dl BAUMGARTEN IZIDOR A felelősség az e téren eddig uralkodott jogbizonytalanságért egyformán terheli a törvényhozót és a biróságokat. Az előbbi alatt nem a törvény szerzőjét értem. A büntetőtörvénykönyv ministeri javaslata félre nem érthető szabatossággal határozza meg ép ugy a szándékos, mint a gondatlanságból elkövetett hamis vád jogi természetét, s nem rajta mult, hogy a gyakorlat különösen kezdetben nem tudott egyaránt eligazodni a delictum kétféle elkövetési módjának alanyi és tárgyi föltételei iránt. Valamint a Btk. XII. fejezete felöleli épugy a szándékos, mint a gondatlanságból elkövetett hamis tanuzást, szakértői nyilatkozatot vagy fordítást és hamis esküt: ugy a büntető törvénykönyv II. kormányjavaslatában egymás mellett találhatók a dolosus és a culposus hamis vád. A 216. §. arról intézkedik, a ki mást valamely hatóság előtt... tudva hamisan vádol, és a 2 17. §. arról az esetről szól, melyben a vádló a vád valótlanságát nem iudja. A képviselőház igazságügyi bizottsága azonban törölte a javaslatnak a gondatlanságból elkövetett hamis vádra vonatkozó rendelkezését és azt a rágalmazásról és becsületsértésről szóló (XVII.) fejezetbe felvett, s a törvénybe változatlanul is átment szakaszszal pótolta. Ezzel nemcsak megszakadt a kapcsolat az egységes delictum két elkövetési módja között, hanem mindazok a szempontok, melyek a törvényhozót a hamis vád jellegének meghatározásánál vezették, teljesen elmosódtak a rágalmazásnak elkeresztelt gondatlan vádaskodás elbírálásánál. A gyakorlatban megfeledkeztek arról, hogy az igazságügyi bizottságnak közelebbről nem indokolt önkényszerü intézkedése meg nem változtathatja a delictum jogi természetét. Az igazságügy és nem a becsület ellen irányuló delictum forog itt szóban. Helyesen ismerték ezt fel már az 1848. évi törvényjavaslatnak szerzői, a kik e tekintetben eltértek az egyébként mintául szolgált badeni törvényjavaslattól, s nem nyilvánították a «hamis feladást» a rágalom vagy becsületsértés egyik qualifikált esetének, hanem mint külön büntettet külön fejezetbe foglalták, még pedig a vezéreszmét világosan kifejező, s rendszert képelő sorrendben: a