Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A valódiság bizonyításának megtagadása. A Btk. 264. §-ának 3. pontja alapján

;8 ZSITVAY LEÓ nem foglalkozott a BTK. 264. §. 3. pontjának és vele kapcsolatban a 268. §. 3. pontjának egy másik ép oly fontos és nélkülözhetetlen kellékével, t. i. nem nyilatkozott még arról, hogy a fegyelmi hatóságnak határozatait a fegyelmi hatóság minőségénél fogva és minősége szerint mikor fogadhatjuk el «res judicatának ?» Ez a kérdés elválaszthatatlan a már előbb kifejtett kérdéstől és mert erre a birói gyakorlatban még megállapodott felfogást nem találunk, megokolt, hogy észrevételeimet erre is kiterjeszszem. Az kétségen felül áll, hogy magánember vagy magánhivatalnok, bármely módon — beszegődés vagy szerződés utján — rendelte magát valamely fegyelmi jog alá, ez a fegyelem a házi fegyelem határán tul kihatással nem birhat, tehát a 263. vagy 264. §. 3. pontja értelmében a valódiság bizonyításának megengedése vagy megtagadása tekintetében alapot nem nyújthat, «birói döntés»-nek el nem fogadható. Figyelmünket ennélfogva a felvetett kérdésnél csak a köztisztviselők, közhivatalnokok és azzal egyenlő tekintet alá eső alkalmazottak viszonyaira kell forditanunk. Itt már találunk megoldandó kétségeket. Ugyanis a hivatali viszonyban első sorban szerepet játszik a felügyeled jog, mely szintén fegyelmi kihatással intézkedhetik. Nézetem szerint ezeket az intézkedéseket nem lehet a 263. és 264. §. 3. pontja körébe vonni. Ugyanis a felügyeleti jog a főnök és az alárendelt közti viszonyból folyik, melynél a felelősség mindkettőt érinti, a mely körülmény annak felismeréséhez vezet, hogy ezekben az esetekben nem biró a%, a ki doni, hanem a főnök, a ki a hivatali rendtartást, melyért maga is felelős, óvja és mintegy a házi fegyelmet gyakorolja. Másodsorban a fegyelmi hatóságok vagy bíróságok szerepelnek. Ezeknél már nehezebb a felmerülő kétségeket eloszlatni. Ugyanis itt az a kérdés merül fel, hogy a BTK. 263. és 264. §-ának 3. pontja csak azokra az ítéletekre, illetve határozatokra