Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A valódiság bizonyításának megtagadása. A Btk. 264. §-ának 3. pontja alapján

ZSITVAY LEÓ megalkotni, hogy a valódiság bizonyítását mindenekelőtt átalános szabályként vagy szabadnak, vagy tilosnak nyilvánítjuk és ehhez fűzzük a kivételeket. Ily szabályozás mellett a biró kétes esetekben könnyebben igazodik el, mert egy elvi kijelentést talál a törvényben, melyből cognitiója megfelelő érveléssel csakhamar kialakul. Ezt az elvi álláspontot az 1848. évi sajtó-törvényünk 24. §-a ki is fejezte, ámde a BTK. azt elejtette és helyébe casiustikus rendelkezéseket tett, melyeknél a biró, ha egy-egy oly eset kerül eléje, mely a rendelkező pontokba egyáltalán nem vagy csak nehezen sorolható, tanácstalanul áll. Legnagyobbrészt ennek tulajdonitható az, hogy a valódi- " ság bizonyításának kérdésében a birói gyakorlat nem fejlődött egyenletesen, sokszor ingatag, néha zavaros is. Ennek következménye azután a sürüen felhangzó kritikai panasz. Legújabban e panaszok aktuális irányt vettek amaz esetekben, a hol a sajtótámadások egyes köztisztviselők ellen hangzottak el és a biróságok a fegyelmi hatóságok döntése révén korlátozták vagy épen megtagadták a valódiság bizonyítását. Itt tehát a BTK. 264. §-a 3. pontjának alkalmazása forog kérdésben ; és mert e körül itt-ott panaszos felszólalást és közleményt hallottam és olvastam, ezúttal e^el az aktualitást nyert témával kívánok röviden foglalkozni. A 264. §. 3. pontja ugyanazon az alapon nyugszik, mint a 263. §. 3. pontja. Ez t. i. a res judicata megóvása, érvényének feltétlen védelme a jogrend érdekében. A BTK.-hez irt «Indokolás» ezt röviden így fejezi ki:«res judicata pro veritate acceptatur; a mi jogérvényesen el van döntve: az befejezett dolog; való a%: a mit végérvényesen megállapított a biró. A perújítás vagy ujrafelvétel esetei és forrásai meg vannak határozva, ezeken kívül a végitéletben vagy határozatban valónak elfogadott tények fölött bírósági vita nem keletkezhetik.)) Helyes érzékkel mutat az Indokolás arra a veszedelemre, hogy e két törvényes tétel nélkül egy-egy biróilag már eldöntött