Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - Közigazgatásunk reformja

KÖZIGAZGATÁSUNK REFORMJA. hogy társadalmi osztályaink közül az, a melyet történelmi középosztálynak szoktak nevezni, mint a régi dicsőség utolsó mentsvárához ragaszkodik az ősi és ősei által fenntartott vármegyéhez. Tisztán áll előttünk, hogy fejtegetéseinknek ez a része nem fog általános helyesléssel találkozni, sőt arra is el vagyunk készülve, hogy esetleges támadásokban is lesz részünk — azok részéről — a kik az u. n. történelmi középosztály érdekeinek a szószólói. Pedig mi sem áll távolabb tőlünk, mint megtámadása annak az osztálynak, a melynek hazánk a múltban oly sokat köszönhet és a mely 48 előtt tényleg pillére volt a magyar nemzet fejlődésének és irányitója viszontagságteljes haladásának. Ámde a mult érdemei nem tehetnek elfogultakká a jelen hiányosságai iránt és a nemzet jövőjét tartva szemünk előtt, nem hódolhatunk egy «anachronismus» számba menő «conservativismusnak». S hogy mindjárt a ((nemzetfenntartó történelmi» osztály «epitheton ornansánál» kezdjük, csak azt kivánjuk megjegyezni, hogy egy fejlődő nemzetnek történelme nem állapodhat meg, s hogy ellenkezőleg a «/elen» az, a mely a «jövő» történelmének lapjait eljövendő nemzedékek okulására irja. Minthogy pedig az ember önkéntelenül is saját ügyének inkább lesz ügyvédje, mintsem hogy elfogulatlan birája legyen, kissé merésznek tartjuk azt a diszes jelzőt, melyet egyesek a maguk társadalmi osztályának csak azért követelnek, mert a múltban kétségtelenek voltak ennek az osztálynak érdemei. Modern társadalmunk azonban a maga sokoldalú és lankadást nem ismerő tevékenykedésével nem ismerhet társadalmi osztályokat sem, a melyeket tisztán a történelmi emlékek alapján a többi osztályokkal szemben, mint (i nemzetfenntartókat» különös előnyök vagy megtiszteltetések illethetnének meg. Hogy ma ki a nemzetfenntartó, erre nem a «tegnap», hanem csak a «holnap» adhatja meg a választ, az a «holnap», melynek biztosításáért szabad versenyzés áll fenn a társadalom tagjai és egyes osztályai között s mely versenyben csak a% lehet a győ\tes, a ki a jelenben a legtöbbel és a legértékesebbel járul a nemzet etikai, kulturális és materiális fejlődé4*