Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - Közigazgatásunk reformja

KÖZIGAZGATÁSUNK REFORMJA. 49 ről a közigazgatás reformjától nemcsak azt várjuk tehát, hogy az eminenter állami feladatok ellátását az egésznek érdeke szempontjából hatékonyabbá, gyorsabbá és ehhez képest tökéletesebbé is tegye — hanem egyúttal azt is, •— hogy az önkormányzatot az őt megillető térre utalva — egyúttal nevelője legyen társadalmunk szabad tevékenykedésének — a túlzásig vitt állami gyámkodás békói helyett. Csak mellesleg említve, ugy hiszszük, hogy az önkormányzat intensivitása csak nyerne azáltal, ha az illetékesség területe nem haladná meg túlzottan azt a kört — a melyet a helyi érdekeltség neve alá foglalhatunk — és igy sokat várnánk attól, ha pl. a porosz «Amtsbezirk»-ek mintájára — nálunk is a járási önkormányzat szerveztetnék — ott legalább, hol az önkormányzati tevékenykedésnek szocziális és kulturális előfeltételei már megvannak. A mi viszont a főkérdést, azaz az állami igazgatásnak helyi ellátását illeti, ugy nem habozunk kijelenteni, hogy a reformot csak abban az irányban képzeljük, a mely menten a jórészt elavult előítéletektől az alkotmány erejét és a nemzet erősödését egy a társadalom összes rétegeit egyaránt kielégítő és átható, pártatlan és a helyi illetéktelen befolyásoktól független igazgatástól várja, igazgatástól, mely érdemeit nem egy esetleges passiv resistencziától, hanem egy a legmagasabb kötelességtudás által vezérelt aktivitástól nyeri. Minthogy pedig az állami feladatok pontos teljesitése a vezetők részéről egységet és egyöntetűséget kiván, egyúttal pedig annak biztositékát is, hogy a végrehajtás mindenütt pontos és hatékony legyen, — minthogy továbbá a felelősség, a mely az igazgatás vezetésének mikéntjéért a kormányt terheli, csak akkor lesz teljes, ha a kormány a végrehajtás tekintetében egy tőle közvetlenül függő és kellőkép fegyelmezett tisztviselői karra támaszkodhatik, nem habozunk annak a kijelentésével, hogy a reform kapcsán forma szerint is államosítandónak tartjuk azokat a szerveket, a melyek lényegileg ma is állami feladatokat teljesítenek s mint ilyenek a\ állami életnek nagyfontosságú orgánumai. Az alapelv megállapítása persze Jogálhm. XI. évf. i—2. f. j