Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 8. szám - Nyugdíjbefizetések visszakövetelhetése. 2. [r.]

594 Dl BESNYŐ BÉLA NYUGDIJBEFIZETÉSEK VISSZAKÖVETELHETÉSE. Irta : Dr. BESNYŐ BÉLA. (Második közlemény) *. II. Az aggkori és munkaképtelenség esetére való ellátás, az úgynevezett nyugdij és az azzal kapcsolatos özvegyi ellátás és nevelési járulék, ezt felesleges részleteznem, szocziális követelménynyé vált attól a percztől fogva, hogy az alkalmazotti foglalkozás, a tisztviselői pálya megszűnt átmeneti, az önállóságra előkészitő pálya lenni, a mikor tehát állandó, végleges kenyérkeresetté vált. És a hogy az ókori munkaadó a maga rabszolgáiról, a középkori földesúr a maga jobbágyairól nemcsak munkaképességük és valóságos szolgálataik tartamára, hanem öregségükben, munkaképtelenségük esetén is gondoskodott, ugy az egész életén át alkalmazott, az egész életén át tisztviselő is joggal elvárja az államtól, a társadalomtól és főleg a munkaadótól, a kiknek munkaerejét feláldozta, hogy gondoskodjanak arról, hogy agg korára koldulni, életét könyöradományokból tengetni kénytelen ne legyen. És követelheti ezt annál inkább, mert munkaképessége idején élvezett fizetése egyrészt nem megfelelő ellenértéke az: elfogyasztott munkaerőnek, másrészt meg a mindennapi szükségletek fedezésére is kevés, nemhogy elegendő volna arrar hogy belőle a munkaképtelenség idejére is félre tehessen valamit. E felismerés vezetett a nyugdijkérdés szabályozásához mindazokon a pályákon, a hol a munkát teljesitő keresetéből a jövőre félretenni nem tud, a hol tehát a szolgálatképtelenné váló helyzete egészen bizonytalan. A kereskedelmi és ipari intellectualis alkalmazottaknál, az u. n. magántisztviselőknél a nyugdijügy a társadalmi uton való megoldás formájában indult meg. Csak a legújabb időkben sza* Előző közleményt 1. Jogállam XI. évf. 518. 1.