Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - Reformjavaslat a közigazgatási bíráskodásról

REFORMJAVASLAT A KÖZIGAZGATÁSI BÍRÁSKODÁSRÓL. 41 megtámadhatják, mert itt az adóalapot más szabályok szerint kell értékelni. A jövedelemadóról szóló törvényjavaslat indokolása szerint a pénzügyminiszter épen a közigazgatási bíróság tehermentesítése czéijából a törvény 61. §-ában a panaszjogot korlátozni kivánta. A korlátozás azonban a törvény mai szövege szerint aligha lesz elérhető. Minden olyan esetben ugyanis, a hol a kivető és adófelszólamlási bizottságok határozatai nem egybehangzók, továbbá minden olyan esetben, a mikor az adó az előző évinél kisebb vagy nagyobb, vagy a fél, vagy a kincstári előadó panaszszal élhet. Egyedül a létminimum kérdésében hozott két egybehangzó határozat ellen nincs panasznak helye. Tekintettel tehát arra, hogy az adó a tapasztalat szerint majd minden kivetés alkalmával változik s a legcsekélyebb változás már a panaszjogot megállapítja, ezek a rendelkezések a bíróság tehermentesítésére nem alkalmasak. A fentebb idézett indokolásban a pénzügyminiszter azt is mondja: «a bíróság a jövedelem nagyságát illetőleg csak nagy ritkán jut abba a helyzetbe, hogy biztos adatok alapján Ítélhessen. » A pénzügyminiszternek ez a kijelentése igen fontos és a tehermentesítésre irányuló intézkedéseknek épen ebből a szempontból kellene kiindulni. Sokan vannak abban a nézetben, hogy el kellene zárni a panasz útját mindazokban az esetekben, a hol a bizottságok nem tények és bizonyítékok alapján, hanem az illető adózó kereseti viszonyainak ismeretén alapuló becslés utján állapítják meg az adózó fél jövedelmét. Ezekből nyilvánvaló, hogy a munkateher a közigazgatási bíróságnál növekedni fog és ez alkalmat szolgáltathatna a kormánynak, hogy komoly megfontolás tárgyává tegye : nem lenne-e szükséges legalább valamely részleges szervezeti reformra gondolni? A teljes reformot, azaz: az egész vonalon a kétfoku közigazgatási birói rendszer behozatalát azért nem merem javaslatba