Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 7. szám - Dr. Julius Flechtheim. Deutsches Kartellrecht. Mannheim, 1912 [könyvismertetés]

SZEMLE. 565 a korban gyakorta a terhesség és anyaság súlyát hordják. A cselédekre és az ipari foglalkozást üző leánygyermekekre egyaránt áll ez, kiknek védelmére az ezer bűnre csábító alkalom és a megfertőzött környezet mellett nem elég a hatóságok ébersége. A társadalomból kell a men'ő tevékenységnek kiindulnia, a «szellemi és erkölcsi élet, mindenekfelett a megélhetési viszonyok gyökeres át alakításával». Végül a kihágási bíráskodással kapcsolatban beszámol a jelentés az 1911. év január i-én életbeléptetett rendőri bünteiö eljárásra vonatkozó szabályzat hatásáról. Benne modern perrendet nyert a rendőrbiró, mely a közönség és a bíráskodás érdekeit egyaránt szolgálván, az eljárás egyszerűsítését eredményezte. Különösen beváltak az ügyészi helyettes intézménye, a büntető parancs, a felebbvitel korlátozása, a meghagyásos idézés és tárgyalás. Ezeknek köszönhető a kihágási ügyforgalom apadása. A büntető parancs eseteinek 60—80%-ában megnyugszanak a felek, a mi megkíméli őket a zaklatástól, időtrabló személyes megjelenéstől, a rend őrség közegeit pedig a tömeges apró-cseprő tárgyalásoktól. Minthogy pedig az írásban kiadott büntető parancs a félnél marad, intelem gyanánt, alkalmasabbnak bizonyult a kihágási esetek csökkentésére, mint a csak Jjqhnn kihirrlAfgtf ifflpt , , . . Y. . — A biztosítási fellételek értelmezése a német felsőbirósági joggyakorlatban. A német felsőbíróságok gyakorlatában a biztosítási ügyletek elbírálása körül határozott irányzat alakul ki ujabban, mely arra irányul, hogy az ily fajta ügyletek kötésénél a biztositó társaságok előnyösebb helyzete az egyes biztosítást kötő magánfelekkel szemben ellensulyoztassék. A biztosítási feltételek megszabása körül teljesen szabad kezük lévén a társaságoknak, azzal már eléggé megvédhetik az érdeke;ket. A bíróságok figyelme főleg arra irányul a biztosítási feltételek gyakorlati értelmezésénél, hogy az e feltételek adtajogokkal a magánfelek lehetőleg tág korlátok közt élhessenek. Az említett irányzat hatása alatt hozatott az alábbi két döntvény is. Az egyik elvi határozatot a német birodalmi törvényszék (R. G. 2. III. 912. VII. 1554/10) a következő eset kapcsán hozta. M. hivatalnok baleset ellen biztosította magát oly módon, hogy a társaság a biztosítási összeg megfizetésére az esetre is kötelezte magát, ha a biztosított akaratán kívül hirtelen kiömlő gázok következtében fullad meg. M. egy napon 10 Vz órakor a városi fürdőben szénsavas fürdőt vesz, 11 V2 órakor a fürdő személyzete rátörve az ajtót, M.-et ruhátlanul, halva találja meg a fülke padlóján. A fürdővíz melegítésére használt gázlángból kiáradó szénoxyd-gáz belehelése okozta halálát. A biztositó társaság megtagadta a fizetést, mert a biztosított halálát nem fulladás, hanem mérgezés okozta és mert a gáznak nem hirielen kiömlése következtében állt be a halál. Reichsgericht elutasította a társaság kifogásait. Az a kérdés, vájjon tudományos szempontból mérges gázok belehelése következtében a halál fulladás vagy mérgezés