Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 5. szám - Kinematograf-jog; (Harmadik közlemény)

SZEMLE. landó a polgári osztálylyal a ma és holnap kérdéseinek megoldásán együttműködni. Az előadó azután kifejtette a munkanélküliség szocziálpolitikai fogalmát, elhatárolván azt a munkanélküliségnek olyan nemeitől, a melyekkel a szocziálpolitika más ágai (szocziális biztosítás, békéltetés), a szegényügy, illetve a büntetőjog tartoznak foglalkozni. Majd néhány pregnáns statisztikai adattal világította meg a munkanélküliség óriási arányait és állandóságát a kapitaüsztikus országokban. Kimutatta, hogy az ipar úgynevezett cziklikus hullámzásai mellett a kapitaüsztikus társadalomban állandóan vannak munkanélküliek, az úgynevezett tartaléksereg, az egyes iparágak évszaki jellege, technikai átalakulások és egyéni okok folytán. A munkanélküliség kapitaüsztikus forrásainál jóval súlyosabb az a munkanélküliség, a melyet épen egyes országoknak a kapitaüsztikus fejlődés terén való elmaradottsága idéz elő. Ilyen ország hazánk is, a melyben a munkanélküliség a kivándorlók százezreiben, az eléggé nem foglalkoztatottak és alkalmi munkások tömegeiben jut kifejezésre. A munkanélküliség gyakorlati megelőzésének a munkanélküliség kapitaüsztikus okainak részletes elemzéséből kell kiindulnia. Eredményt csak ugy érhetünk el, ha a gazdasági átalakulások és hullámzások ütemét enyhítjük és az úgynevezett ipari tartaléksereg számát lehetőleg csökkentjük, az elkerülhetetlen maradékát pedig a munkanélküliség idején a közintézmények gondozására bizzuk. A munkanélküliség megelőzésének legfontosabb eszköze a nemzeti munkapiacz megszervezése, ugy, a mint az eddig a legtökéletesebben Nagybritanniában a helyi, kerületi és birodalmi nyilvános és pártatlan állami munkaközvetítők felállításával történt. Csak a léteiö munkaalkalmak teljes és gyors nyilvántartásával lehet a munkanélküliséget, illetőleg a kivándorlást minimumra korlátozni. Minthogy azonban a munkaközvetítés sem teremthet uj munkaalkalmat, a munkanélküliség átmeneti segítésére pozitív intézkedésre van szükség. Az eléggé nem foglalkoztatott és tanulatlan munkások számára az ínségmunkák bizonyultak a legalkalmasabbnak, bár azok rendkívül költségesek és kellő óvintézkedések nélkül demoralizálólag hatnak a munkásokra. A tanult munkások számára, mint legfontosabb rendszabály, a munkanélküliség esetére való biztosítás gondolata lép előtérbe. Előadó az eddigi kísérletek kritikai méltatása után részletesen foglalkozott azzal a kérdéssel, vájjon e biztosítási ágnak szerve a község vagy az állam legyen-e és hogy minő álláspontot foglaljanak el azok a szakszervezetek eddigi biztosításával szemben. Az előadó végső következtetése szerint a jövő a tanult iparágakban a kötelező állami biztosítást illeti, a községeknek és szakszervezeteknek bevonásával. Nagybritanniában már is foglalkoztatja a törvényhozást egy törvényjavaslat, a mely egyelőre két és egy negyed milliónyi munkást vont be a biztosítás körébe. E biztosítás a munkaadók és munkások egyenlő járulékain és az állam hozzájárulásán nyugszik. Ismerteti a genti rendszert, kiegészítve az általános fakultatív községi pénztárral. Ezt a rendszert különben községi keretben való nagy elterjedése