Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 5. szám - Folytatólagos végrehajtás; (A végrehajtási novella 31. §-ához.)

BÍRÓI GYAKORLAT. A folytatólagos végrehajtás tehát teljesen különálló, uj végrehajtás. Ezt igazolja maga a nó. §., a mely egy már befejezett vagy a befejezéshez igen közel álló végrehajtási eljárás után engedi meg az eljárásmegismétlését. Kézenfekvő, hogy a már befejezett eljárás folytatásának nem mondható az újonnan meginduló eljárás csak azért, mert mindkettő ugyanazt a czélt követi, t. i. a végrehajtató kielégítését. A 117. §. b) pontja megengedi a folytatólagos végrehajtás elrendelését már azon az alapon, hogy a lefoglalt ingókra az igénykeresetet megindították, vagy hogy elsőbbségi igényt jelentettek be; a c) pont szerint pedig helye van a folytatólagos végrehajtásnak már azon az a'apon, hogy le nem foglalhatóság czimén kérelmei terjesztettek elő a lefoglalt ingóknak az összeírásból való kitörlése iránt. Nem szükséges, hogy az igényper sikerre vezessen, hogy az elsőbbségi igénynek a bíróság helyt adjon, hogy a le nem foglalhatóságot a bíróság kimondja. Elég a folytatólagos végrehajtás elrendeléséhez a végrehajtató szerzett dologi jogának veszélyeztetése az igényper, elsőbbségi igény vagy előterjesztés megindítása, illetőleg bejelentése által. Tegyük fel, hogy az igényperben az igénylőt jogerősen elutasították, az elsőbbségi igénynek helyt nem adtak, a lefoglalt tárgyaknak az összeírásból való törlésére irányuló kérelmet jogerősen elutasították. Közben azonban a végrehajtató kérelmére a folytatólagos végrehajtást elrendelte a bíróság és az —• tegyük fel — más bíróság területén foganatosíttatott is. A végrehajtató most már, annak ellenére, hogy az alapvégrehajtás alkalmával lefoglalt tárgyakra is megtehetné, az árverést bármely okból a folytatólagos végrehajtás alkalmával lefoglalt tárgyakra kéri kitűzni, szóval csak a folytatólagos végrehajtást folytalja. Vajon ily esetben elmondható-e, hogy ez a folytatólagos végrehajtás az alapvégrehajtás egyszerű folytatása ? Rabulisztika nélkül nem. Hiszen az alapvégrehajtás maga félbemaradt és csakis a folytatólagos végrehajtás vitetett teljesen keresztül. Imling kommentárja szerint is a folytatólagos végrehajtás egy további végrehajtásnak tekintendő (225. 1.): «a 1 ió. §. esetében az ügyiratokból kétségtelen lévén, hogy a hitelező a foganatosított végrehajtásnál fogva teljes kielégítést nem nyert, és hogy további végrehajtáshoz joga van» stb. A második ellenvetés, a mi a kolozsvári tábla határozata ellen megtehető az, hogy a Vhn. JI. §-ának rendelkezését nem magyarázza a grammatikai értelem és ama szabály alapján, hogy a hol a törvény nem distingválr ott distingválnunk felesleges. Hangsúlyozni kívánom, hogy a magam részéről az ily dogmaszerü interpretationális szabályoknak döntő fontosságot nem tulajdonitok, s ha csak ezek támogatnák a vitatott álláspontot, nem lenne annak indokolása túlságosan erősnek mondható. Az előbbiek mellett azonban ezek az indokok is számba jennek. E tekintetben idézem a budapesti tábla 256 1900. sz. (J. K. Mgj. Dtár IV. 43. sz.) határozatának indokolásából a következőket: «A felhívott tvhely (31. §.) rendelkezése nem különbözteti meg a folytatólagos kielégítési végrehajtást az alap-