Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 5. szám - Alaptőke-felemelés a tartalékalap felhasználása és a társasági vagyon nagyobbra értékelése utján; (A budapesti kir. itélőtáblának 1912. évi márczius 14-én 545/1912. V. sz. a. kelt határozatához.)

390 BÍRÓI GYAKORLAT. meghaladja.» A budapesti táblának ez a kijelentése csakis akként magyarázható, hogy a r.-t.-ság közgyűlése még aiapszabátymódosilás utján sem fordíthatja az alapszabályokban bizonyos czélokra kötelezően előirt tartalékalapokat az ezektől eltérő más czélokra. A tábla közelebbi indokokra nem hivatkozik, de azt hisszük, hogy ennek a tételnek helyessége a törvényelőkészítő munkálatok figyelembevételével és a K. T. 199. §. 4. pontjának értelmezésével kimutatható. Az kétségtelen, hogy a K. T. ne n ir elő kötelező törvényes tartalékalapot és ennek folytán, az általános részvényjogi szabályok értelmében, az alapszabályokban önként előirt tartalékalapnak alapszabálymódositás utján való kisebbítése vagy megszüntetése érvényesnek volna elismerendő, ha kereskedetmi törvényünk nem tartalmazná a ipp. §-ának 4. pontjában foglalt rendelkezést. («A társasági alaptőke s a netaláni tartalékalap a tartozások közé sorolandó*). A K. T. 199. §-ának 4. pontja u. i. nem csak ((könyvviteli utasitást» tartalmazó rendszabály, a minek azt Wettstein Gyula minősiti, hanem a tartalékalap jogi természetét megállapító egyetlen törvényes rendelkezés, a melynek értelme csak az lehet, hogy: a r.-t.-ság a törvény alapján nem köteles ugyan tartalékalapot gyűjteni, de ha az alapszabályok azt önként (helyesebben a részvénytársaság gazdasági helyzetét és hitelét megszilárdítandó, az elemi gondosság és realitás követelményeinek eleget téve) előírják, akkor ez a tartalékalap épp ugy szolgál czéljának betöltésére (rendszerint a veszteségek fedezetére, tehát a hitelezők biztosítékául), mint az alaptőke, tehát addig, a míg ez a tartalékalap az alapszabályokban meghatározott mennyiségben dotálva nincsen, ép oly kevéssé lehet nyereségről és igy osztalékról szó, mint ha a társaság aktívái nem fedezik az alaptőkét. A K. T. 199. §-ának 4. pontja tehát — abban az esetben, ha a társaság alapszabályai privata diligentia-ból tartalékalap gyűjtését rendelik el, — mini cogens jogszabály érvényesül és útjában áll annak, hogy a tartalékalap, a társaság fennállása alatt, alapszabálybeli czéljától eltérően a részvényesek között felosztassák. Erre, a ker. forgalom és a társaság hitelezőinek érdekeit tartva szem előtt, rendes körülmények között nem tekinthető feljogosítottnak sem az alapszabály-módositást elhatározó közgyűlés, sem a részvényesek egyeteme. Nézetünk szerint tehát, jelenlegi jogunkban is, szem előtt tartva a különösen a veszteségek fedezetére szolgáló tartalékalapnak mérheteüen nagy közgazdasági fontosságát,* a K. T. előkészítő munkálatait és a 199. §. 4. pontjában kifejezésre juttatott törvényhozói szándékot : az alapszabályokban a veszteségek fedezetére és egyéb kötelezően előirt tartalékalapnak * Elégségesnek tartjuk most, ha csak Riesser berlini professornak a Jogászegyletben f. évi márczius 10-én tartott nagyjelentőségű felolvasására utalunk, a melyben a részvénytársaságok realitásának leghatékonyabb biztositékául a tartalékalapot jelöli meg.