Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 5. szám - A fájdalomdij (optk. 1325. §.) és a Btk. 311. §-a. - A Btk. 311. §-a hatályon kivül helyezte-e az optk. 1325. §-át?

TÖRVÉNYMAGYARÁZAT. 381 továbbá ugyan e törvény 24. §-a, mely azt mondja, hogy a büntető törvényekbe ütköző cselekmény vagy mulasztás magánjogi következményeit megállapitó polgári törvények érintetlenül maradnak, s végül ugyan e szakasz végső mondata, mely az optk.-nek 61., •574. és 868. §-át kifejezetten hatályon kivül helyezi, de az 1525. §-ról hallgat. További kérdés az, hogy az anyagi büntető törvénykönyv, s nevezetesen a JII. §., tartalmaz-e olyan rendelkezést, mely kizárná a fájdalomdíj megitélését. E kérdésre az uralkodó nézet és a gyakorlat igenlően válaszol. Edvi Illés Károly (Büntető törvénykönyv magyarázata II. köt. 516. lap) emliti, hogy a büntető törvény életbelépte előtt a sértett fél bizonyos összeget fájdalomdíj czimén szokott felszámítani szenvedései kárpótlásául, tehát mintegy ideális kár gyanánt, azonban a Btk. JII. §-a csupán a positw kár megtérítése tekintetében intézkedik. Heil Fausztin — a fájdalomdíjról irva — az Edvi Illés Károly véleményével egyezően azt írja : «Némely törvények szerint testi sértés esetében a sértett a sértőtől a gyógyítási költségen, a munkamulasztáson s egyéb vagyoni kártérítésen kivül, fájdalomdijat is követelhet, melynek összegét, a körülményeknek tekintetbevételéve], a bíróság állapítja meg. Az osztrák büntető törvényköny hatása alatt nálunk is e\ volt a gyakorlat a Btk. életbeléptetéséig. A Btk. jir. §-a szerint «fájdalomdíj nem, hanem kártérítés ítélendő meg. . .» (Pallas Lex. 6. k. 660. lap). Ezt a nézetet követi a judicatura is : oa fájdalom a Btk. jir. §. szerinti kártérítés megállapítására alapul nem szolgálhat (Bünt. Jogt. III. k. 124. lap)». «A Btk. fájdalomdijat mint büntetést nem ismervén, a magánjogi károk megtérítésénél pedig a büntetendő cselekmény által okozott fájdalmat, mint a büntetés áltat viszonzott és conwmált mozzanatot megítélési czimül tekinteni nem lehetvén, vádlott e helyett a törvényszerű kártérítésben volt elmarasztalandó (Bünt. Jogt. I. 303.).» Bármennyire meghajlok az emiitett tekintélyek előtt, mégis kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy az idézett magyarázatok ugyszólva belemagyarázzák a törvénybe azt, a mi nincs benne. A Btk. JII. §-a szórói-szóra igy hangzik: «A jelen fejezet eseteiben, a sértettnek kívánságára és részére a megfelelő kártérítés is megítélendő, mely tartós betegség vagy munkaképtelenség esetében, a megsértettnek személyi és családi viszonyaihoz képest egyszersmindenkorra megállapítandó tőke vagy évi járadék lehet.» Összevetve a szöveget és a magyarázatot, nyilvánvaló, hogy a magyarázat többet mond, mint a törvény, mert a törvény nem szorítja a kártérítést kifejezetten a vagyoni kár megtérítésére és a törvényben használt ^megfelelő kártérítés* megjelölés a nem vagyoni kár, s igy a fájdalomdíj megítélését épen nem zárja ki.