Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 5. szám - Magyarország és Ausztria kapcsolatának jogi alapjai

KÖZJOG ÉS KÖZIGAZGATÁS. értekezésnek a czélja e jogalapok kérdésének tudományos tisztázása először a magyar közjog szempontjából, azután annak a megállapítása, hogy a magyar közjoggal szemben mi az osztrák közjog álláspontja. Az értekezésnek ezúttal felolvasott része főkép az 1725 :1. és II. torvényczikk, vagyis az u. n. pragmatica sanctio ama rendelkezéseinek jogi természetével és tartalmával foglalkozott, melyek Magyarország és Ausztria kapcsolatának jogi alapjait képezik. Azok a rendelkezések ezek, a melyek kimondják Magyarországnak és az osztrák örökös tartományoknak együttes birtoklását, a melyekből az 1867: XII. t.-cz. értelmezése szerint származik a közös és viszonos védelmi kötelezettség és a melyekből folynak a közös ügyek. Az 1867 : XII. t.-cz. ezeket a rendelkezéseket Magyarország és az uralkodó ház között kötött szerződésnek minősiti. Ezt a magyar közjogászok kétfélekép értelmezik. Az egyik értelmezés szerint a szerződés a nemzet és a király között jött létre, a másik szerint az a magyar és az osztrák állam között áll fenn. Felolvasó ez utóbbi felfogásnak a hive. Mert az 1725 : I. és II. t.-cz.-bői kitűnik, hogy ebbe a két törvénybe iktatott akaratmegegyezés, vagyis szerződés egyrészt Magyarország mint állam, másrészt az osztrák örökös tartományokat birtokló és azok felett teljes állami hatalmat gyakorló s a magyar államon kivül álló önálló jogi tényezőként fellépő osztrák fejedelmi ház között jött létre, a mely szerződés ma a magyar állam és az osztrák állam közötti szerződéssé vált és a két állam közötti jogviszonyt eredményezi. Az 1725 : I. és II. t.-cz. egyrészt világosan Magyarországot és kapcsolt részeit, tehát az egész államot és nem a nemzetet, mint az állam egyik alkotó elemét, másrészt az osztrák házat, a «domus austriaca»-t és annak országait, tehát nem a magyar királyt, vagy magyar királyi házat, mint az állam másik alkotó elemét, helyezi egymással szembe. Ezért állapíthatta meg az 1867 : XII. t.-cz. azt, hogy Magyarország és az O Felsége uralkodása alatt álló többi országok, vagyis a magyar állam és az osztrák állam közötti jogi kapcsolat a szerződésnek nyilvánított pragmatica sanctión alapszik, és hogy ebből a jogi kapcsolatból származik a két államnak egymás iránti védelmi kötelezettsége, mert két államnak kétoldalú jogviszonya és egymás iránti kötelezettsége oly alapból, mely csak az egyik vagy másik állam hatalmi tényezőinek egyoldalú megegyezése, nem következhetik. Ez a szerződés azonban csak meghatározott időre szól, t. i. arra, a mig azok az uralkodói nőágak, a melyekre az 1723 : I. és II. t.-cz. a trónörökösödést kiterjesztette, ki nem halnak. Erre az időre a két állam között fennálló szerződésből bizonyos kötelezettségek keletkeznek, melyek azonban nemzetközi természetűek lévén, azok mellett Magyarország saját külön államisága és teljes szuverenitása érintetlenül fennáll. A szerződésből a két államra háruló kötelezettség első sorban az együttes birtoklás, vagyis az uralkodó személyazonossága. Ebből követke-