Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 5. szám - Daruváry Alajos;(1826-1912)

MAGYAR JOGÁSZEGYLET. A kérdések érdemében itt-ott, ugy láttuk, inkább csak a szavakban van a nézeteltérés. Ha Márkus nem tartja helyesnek, hogy az igazságügyminiszter a Curia döntvényének megváltoztatását kezdeményezze (Terv. 68. §.), mig Fodor az intézkedés fenntartása mellett tör lándzsát azon az alapon, hogy nem szabad feltételezni a miniszterről, hogy hatalmával vissza fog élni : ugy mindkét nézetnek igaza van, mert a Terv. vonatkozó intézkedése a jelen szövegében mást mond, mint a mit mondani akar. Az id. §. szerint döntvényt kell hozni, ha az igazságügyminiszter valamely eddigi döntvény ((megváltoztatását szükségesnek tartja*. Ez olyan, mint a mikor a tanút a vallomástétel alól felmenti a törvény, ha a kérdésre adandó felelet által magát közmegvetésnek tenné ki. Ezt szó szerint véve, a tanút már a vallomástétel megtagadása is közmegvetésnek teszi ki, mert hiszen ezzel a nyilatkozatával már bevallotta, hogy való olyasmi, a mi őt közmegvetésre érdemessé teszi. Itt is hasonlókép áll a dolog : ha a miniszter egy már meghozott döntvény megváltoztatását szükségesnek jelzi, akkor persze már beavatkozott a bíráskodásba, a mi nem kívánatos, bármennyire nem tételezzük fel róla, hogy hatalmával visszaél, mert hiszen épen az a nem kívánatos, hogy neki ilyen hatalma legyen. De a Terv. nem is akar a miniszternek bíráskodó functiót juttatni, hanem kezdeményező functiót, a mi az ő legfőbb felügyeleti jogának egyik igen fontos és üdvös korollariuma. A miniszter tehát nem kell, hogy állást foglaljon abban a kérdésien, vajon szükséges-e vagy nem a döntvény megváltoztatása, hanem csak abban, hogy szükséges-e a Cwiának mérlegelés táigyává tenni, vajon nem-e kell a döntvényt módosítani. Mindenkit kielégít tehát a kérdés rendezése, a mint a törvény szövege ugy hangzik, a hogyan annak intencziója szól, t. i. hogy a Curia döntvényt köteles hozni, ha az igazságügyminiszter valamely jogegj'ségi vagy teljes-ülési határozat tárg)ra tekintetében ujabb határozat hozatalát szükségesnek tartja. Más kérdés — és a dolognak sokkal mélyebben a gyökeréhez nyul — az, hogy a Terv. nemcsak a Curia teljesülési, hanem a jogegységi tanács által hozott jogegységi határozatainak is azt a hatályt adja, hogy a bíróságok azt mindaddig követni kötelesek, a mig azt a Curia teljes-ülése meg nem változtatja (Terv. 72., 67. §§.). A Terv. 67. §-ának utolsó bekezdése folytán nem világos, vajon bűnvádi ügyben a jogegység érdekében hozott határozatnak is meglesz-e a jövőben ez a jogszabályhatálya, vagy pedig csak az a BP. 442. §. 4. bek.-ben jelzett, akadémikus jellege. Ugy vélem, hogy az utóbbi értelmezés a helyes, s akkor a jogegység kérdésében a Terv. törvénynyé válása után sem lesz jogegység, mert a jogegységi tanács bűnügyi határozatának nem lesz kötelező ereje, polgári határozatának pedig igen. Nincs itt tér annak a kifejtésére, hogy ennek a visszáját talán meg lehetne indokolni, de e\t az eltérő bánásmódot nem lehet : mert a nuance-be\\ különbözőségek a konkrét jogesetben a polgári bíráskodás körében még sokkal bogosabbak, sokkal elágazóbbak,