Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 5. szám - Daruváry Alajos;(1826-1912)

JOGÁSZOK ÉS ÁLLAMFÉRFIAK. 373 ledett. Mint kulturtörténész feltárta a római állam és jogélet világtörténeti nagy lapjait — és ez táplálta az Ő lelkesedését. Mint filológus az ő ritka szép latin erudicziójával élvezte a római nagy juristák stoikus vallomásait — és ez táplálta az ő kötelességtudását. És mint humanista az ö jóságos, a szó bibliai értelmében vett együgyű szivében, a remekjogászok bona fidesében találta fel élete eszméjét. Nem véletlen, hogy három legterjedelmesebb értekezését három nagy remekjogász : Africanus, Marcellus és Papinianus élet- és jellemrajzának szentelte. Képviselői voltak ők ama nagy római jogászainak a mely a bona fides fogalmát fedezte fel a világ számára és a quidquid dare, facere oportet ex fide bona formuláját állította a forgalmi élet kellő közepébe. Ez a jóhiszem volt elhunyt mesterünknek is vezető eszméje az életben. Ezzel az ő jóhiszeműségével, fájdalom, vissza is éltek. De ez nem tántorította meg gondolkodásában és végig megvalósította az ő Papinianusának mondását: «Quae facta laedunt pietatem, existimationem et verecundiam nostram et, ut ita dixerim, quae contra bones móres fiunt, nos nec facere posse censendum est», hogy a mi a tisztességbe, a becsületbe, a jó erkölcsbe ütközik, az a jogász számára lehetetlenség. Elköltözött Mesterünk, Kollégánk és Barátunk ! Hogy lelkes voltál, azért bámultunk; hogy kötelességtudó voltál, azért tiszteltünk; hogy jó voltál, azért szerettünk. Egész életedben az voltál, a mit szép nyelvünk utánozhatatlan melegséggel ugy nevez, hogy: áldott lélek. Áldott legyen hát emlékezeted is ! \l>aruváry Alajos. (1826—1912.) A magyar jogászvilágnak ismét nagy halottja van. Daruváry Alajos ez év április 22-én életének 84-ik évében elhunyt. Elete folyását hosszú és érdemekben gazdag jogászi pálya tette emlékezetessé. Hivatali működését 1851-ben mint a pesti országos törvényszékhez kinevezett államügyészi helyettes kezdte meg ; de már 1854-ben a székesfehérvári megyei törvényszéknél államügyész lett. Ez állásában sem töltött sok időt, mert már 1856-ban a pesti országos törvényszékhez tanácsossá neveztetett ki. Ettől kezdve nyugalomba helyeztetéséig állandóan a birói pályán maradt, a melyen fokozatosan a kir. Curia másodelnöki állásáig emelkedett. Az abszolutizmus után következő provizórium alatt 1861-ben a pesti váltótörvényszéknél, 1864-ben a pesti kir. Ítélőtáblán nyert birói állást. Az alkotmányosság helyreállása után 1869 ben legfőbb itélőszéki biróvá neveztetett ki; majd 1871-ben pesti Ítélőtáblai, 1875-ben curiai tanácselnök lett. Ez állásából a Curia másodelnökévé 1888-ban lépett elő s e minőségében, mint a Curia büntető tanácsainak vezetője 1893-ig működött.