Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 5. szám - Magyar közjog német nyelven. 1. [r.]

MAGYAR KÖZJOG NÉMET NYELVEN. 357 sából semmi jogkövetkezmény nem vonható annak az uj Horvátországnak jogállására, a mely amattól túlnyomó nagy részben különbözött. A mai Horvát-Szlavonországok három része közül a legnagyobb, területének körülbelül 39%-a, t. i. a mai Verőcze, Pozsega és Szerém vármegyék területe jóformán a honfoglalástól, illetőleg a Szerémség birtokbavételétől kezdve a török foglalásig Magyarországnak mindig kiegészítő része volt és csak a török hóditás megszűnte után, a XVIII. század közepe táján helyeztetett önkényesen Szlavonország bánjának hatósága alá, a ki akkor már régen a Dalmát-Horvát-Szlavonországok bánja czimet viselte; de bár az 1751 :XXIII. t.-cz. a báni jurisdictiót elismerte, ezt az országrészt még azután is Magyarország kiegészítő részének tekintették, mert az emiitett törvényczikk egyúttal Magyarország jurisdictióját is fenntartotta. Ezt, a régi Szlavonországnál nagyobb uj Szlavóniát csak 1868-ban adta oda Magyarország, mondhatjuk valóban, ajándékozta oda a' testvéri jó egyetértés kedvéért a most már magát Horvátországnak nevező régi Szlavonországnak akkor, a mikor ennek az uj Horvát-Szlavonországoknak autonómiáját is oly fokra emelte, a milyenen azelőtt sohasem volt. Ez a körülmény is hozzájárul ahhoz, hogy a régi horvát független királyságnak jogállásából még ha állna is az, hogy szövetkezés utján jutott Magyarországgal kapcsolatba, a mit szintén kétségbe kell vonnunk, a Magyarországnak régi kiegészitő részeivel megnagyobbított uj Horvátország jogállására következtetés vonható ne legyen. Vájjon nem kötelessége-e egy német nyelven megjelent magyar közjognak ezt a tényállást előadni és vájjon nem érdekelte volna-e a német jogászközönséget annak kimutatása, hogy a ma Horvát-Szlavonországoknak nevezett terület magva, melyből a fejlődés kiindult, a századok folyamán hogyan nőtt folyton területben és emelkedett autonómiában, Magyarország jóvoltából, Magyarország rovására és hogy horvát, helyesebben mondva sziavon testvéreinknek — kik talán ethnikailag is in-