Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A nemzetközi törvényalkotás szervezése

In Dí GROF APPONYI ALBERT A NEMZETKÖZI TÖRVÉNYALKOTÁS SZERVEZÉSE. Irta: dr. gróf Apponyi Albert. A nemzetközi törvényalkotás, a mely eddig meglehetősen rendszertelenül eszközöltetett, részint a gyakorlat, részint egyes államok szerződései, részint bizonyos számú államok congressusai által, uj korszakba látszik lépni. Az erre vonatkozó fejlemények még elég kezdetleges fokon állanak ; nem is indulnak ki teljesen átgondolt tervből és öntudatos akaratból, hanem inkább valamely spontán evolutio törvényeit követik, mely a gyakorlati szükség nyomásából veszi eredetét. A mozgalom iránytűje, a joguralom területének kiterjesztése és az elvi jogalkotás rendszeres szervezése, mind czéljai felé mutat. Mostanáig minden nemzetközi jogalkotás alkalmi természetű volt. Ha valamely concrét nehézség merült föl, ugy megállapodások létesültek az érdekelt, vagy a beavatkozó államok közt, a melyek ezeket a nehézségeket elhárították; ha pedig ez háború nélkül nem sikerült, a háború eredményeit szabályozták; néha ez alkalomból más, a főkérdéssel többékevésbbé összefüggő kérdést is eldöntötték. Ennek a munkának legnagyobb része, az a mely concrét esetek elintézésével foglalkozott, a végrehajtó hatalom tevékenységéhez hasonlított; ha azonban elvi vagy általános jelentőségű határozatok hozattak, ugy ezek már törvényalkotás jellegével bírtak. így p. o. az 1854. évi párisi congressus megállapodásainak az a része, a mely a krimi háború közvetlen következményeit szabályozta az első, a dunai acta a második kategóriába tartozik. A westpháliai béke óta létezik az, a mit ekkép nemzetközi törvényalkotásnak lehet nevezni, t. i. prasventiv czélu, általános jelentőségű jogszabályok megállapítása. De az erre irányított tevékenység teljesen bizonytalan és rendszertelen volt. Bizonytalan volt a törvényhozó hatalom és az általa alkotott jog érvényességének