Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 5. szám - Magyar közjog német nyelven. 1. [r.]

MAGYAR KÖZJOG NÉMET NYELVEN. vár székhelyivel és a szerémi püspökség. Csak 1773-ban egyesittetett e két kisterjedelmű püspökség (1. Fraknói: A magyar királyi kegyúri jog 494. 1.) és csak azóta neveztetik a Diakovárott székelő püspök még ma is boszniai-szerémi püspöknek. Szerző ezek után áttér ez egyes területrészek közjogi viszonyainak tárgyalására. Ezek során hosszasabban foglalkozik azzal, mint jelentette Szlavónia elnevezés más irányban régebben Dalmatiát, Croatiát és Rámát, miközben azt a különös kijelentést teszi, hogy Szlavónia hercegség volt, mely három királyságot foglalt magában; emliti azt is, hogy már a régi bennszülött királyok idejében (hogy mely országnak volt bennszülött királya, azt nern mondja meg) voltak bánok mint helytartók, azt is mondja, hogy a báni méltóságot a magyar királyok is fenntartották és Croatiának és Szlavóniának saját országgyűléseik voltak, de mindebből semmi tiszta képet nem kaphat az olvasó arra nézve, hogy mikor, hogyan jöttek e megkülönböztetett elnevezésű tartományok Magyarországgal kapcsolatba, miben állott e tartományok kapcsolata Magyarországgal, hogyan fejlődött ez a kapcsolat, történt-e valami egyesülés e tartományok között, ha igen, mikor, miért; egyszóval hogyan folyt le századok folyamán az a fejlődés, melynek eredménye Horvát-Szlavonországok mai állása a magyar állam keretén belül. Pedig erre a magyar közjog könyvében szükség van már csak azért is, mert ujabb időben mind sűrűbben terjednek a német nyelvű irodalomban olyan állitások, melyeknek czélja azt a látszatot kelteni, hogy a ma Horvát-Szlavonországoknak nevezett terület valamikor önálló független királyság volt, mely szövetkezés utján jutott a magyar királysággal kapcsolatba, a mely állításokból azután mindenféle történeti jogokat vonnak le a mai Horvát-Szlavonországok javára. Azt hiszszük, hogy a magyar állam területének történeti kialakulásával foglalkozva szerző a magyar történetbuvárlat adatai nyomán kimutathatta volna, hogy ezekből az állításokból vont történeti következtetéseknek alapjuk vajmi gyenge és hogy 25*