Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 5. szám - Magyar közjog német nyelven. 1. [r.]

POLNER ÖDÖN Galiczia és Lodoméria (ami ebből a régi Galicziának és Lodomériának felel meg), Dalmáczia, Bosznia-Herczegovina; ezekre tehát a magyar közjog szerint Magyarország jogigényét fenntartja. De nemcsak ezekre, hanem a többiekre nézve is fenntartja a fenti értelemben. Ennek folytán nem áll az, a mit szerző állit, hogy az emiitett igények elenyésztek volna azért, mert Rumániának, Szerbiának és Bulgáriának függetlenségét elismertük. De az sem áll, hogy Magyarország Galicziát és Lodomériát 1867-ben, mint osztrák koronatartományt elismerte, mert ilyen elismerés sehol sem történt. Ezután a bevezető §. után három §-ban foglalkozik szerző 1. a főországgal vagyis Magyarországgal, azután 2. Horvát- és Szlavonországokkal és 3. Fiúméval. Azokat az állításokat, a melyek szerint Magyarországot a Duna választja el déli társországaitól (Nebenlánder), vagyis Dalmát-, Horvát- és Szlavónországoktól, valamint hogy az egykori katonai határőrvidéknek 1873-ban az anyaországgal ismét egyesitett része (a mai Torontál, Temes, Krassószörény vármegyékben) a Dunától keléire feküdt (6. §.), hajlandók vagyunk egyszerűen sajtóhibáknak tekinteni, s e részből még csak a 7. §-szal kívánunk foglalkozni. Ebben a §-ban szerző a mai Horvát-Szlavonországok területi kialakulását és azelőtti jogállását igyekszik vázolni. Eltekintve attól, hogy ebben a szakaszban is, nevezetesen annak második részében tulsok a politikai történeti anyag, mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy sok hibás álllitás van benne és hogy a nevezett országok jogállásának fejlődéséről nem nyújt tiszta és szabatos képet. Mindjárt a §. elején kijelenti szerző, hogy Horvát- és Szlavonországok Dalmácziával együtt a háromegy királyságot alkotják. A háromegy királyság kifejezés nem tartozik a magyar közjogi terminológiába, hanem a horvát politikusok kedvencz kifejezése és inkább tévedésbe ejt, mintsem felvilágosit. A továbbiakban a szerző azzal a kérdéssel foglalkozik,.