Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 5. szám - Magyar közjog német nyelven. 1. [r.]

MAGYAR KÖZJOG NÉMET NYELVEN. 345 meztettek is, mégis kimondható, hogy Magyarország törvényhozása önálló államiságát nem adta fel ebben a korban sem, s hogy saját külön államiságának fenntartása mellett ment bele a fejedelmének uralkodása alatt álló többi országokkal való kapcsolatba. Hiszen igaz, az itt jelzett alkotmányos fejlődés nyomai a szerző fejtegetéseiből is ki-kicsillannak itt-ott, de azok annyira körül vannak véve a politikai történet elemeivel, hogy a fejtegetésekből a tiszta képet kihámozni, különösen idegen nemzetbeli olvasónak, vajmi nehéz. Nem kisebb mulasztása e második szakasznak az, hogy bár rendi államnak nevezi e korszakban a magyar államot, nem fejti ki, hogy miben különbözött a magyar államnak rendisége a szomszéd országoknak, különösen pedig Németországnak rendi alkotmányától. Ennek kifejtésére pedig annál inkább szükség lett volna, mert éppen a régi, 1848 előtti Magyarországnak rendiségéből oly következtetést vonnak a német, különösen az osztrák irodalomban, a melylyel szembeszállni a magyar közjoggal foglalkozó német nyelvű műnek föltétlen kötelessége. Az 1848. év előtti Magyarországban bizonyára sok rendi elem volt. A rendeknek kiváltságolt osztályai ép ugy megvoltak Magyarországon is, mint a szomszédban, különösen Németországban. Hisz az onnan jövő kulturális befolyások elől — és a rendiség sem más, mint kulturális fejlődési fok — Magyarország akkor sem zárkózhatott el. De e rendiség mellett is más volt Magyarország alkotmányának jogi természete, mint a német u. n. rendi alkotmányok. A magyar állam alkotmánya nem alapult azon a jogi dualizmuson, a melyen a rendi alkotmányok. Volt itt is bizonyos dualizmus, különösen mikor Magyarország királyai idegen fejedelmek voltak, de a rex és regnum közötti jogi ellentét nem volt meg, mert a rex és regnum mindig egy jogi egységet alkottak és ennek a jogi egységnek jelképét látták a szent koronában, s nevezték is azt a szent koronának. Volt idő, igaz,