Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 5. szám - Magyar közjog német nyelven. 1. [r.]

POLNER ÖDÖN is tanulmányozni, meg kell állapitanom, hogy az alkotmánytörténeti előadásban nem egy tévedés van. Mindezt összefoglalva, a szomorú eredmény az, hogy szerzőnek müve jogászi szempontból megbízhatatlan dilettáns munka, mely laikus embernek talán kellemetes és szórakoztató olvasmány, de a melynek értéke elhibázott konczepcziójánál és nagyon is tökéletlen feldolgozásánál fogva a jogtudomány számára semmi, sőt a mely másrészt határozottan káros, mert számos tévedéseinél és hibáinál fogva egyenesen megtévesztő. E kemény ítéletemnek indokai és bizonyitékai a következők. A munka az alkotmányjog forrásainak és irodalmának kis betűs rövid vázlata után hat fejezetben foglalkozik tárgyával. Az a körülmény, hogy a szerző a jogforrásokkal oly rövidesen végez, egy előbbi állításommal szemben mintegy rám cáfol, a mennyiben az ujabb német közjogi irodalom az u. n. jogforrások tanával kisebb mértékben foglalkozik, mint a mennyire a régebbi foglalkozott. Ámde ennek megvan a maga oka részben abban, hogy azoknak az államoknak alkotmánya, a melyeket ama munkák tárgyalnak, többnyire irott alkotmány, a melyeknél a közjog forrásainak kérdése egyszerűbb, mint a történelmi alkotmányoknál; részben abban, hogy a jelzett müvek az állami íunkczióknak, különösen pedig a törvényhozásnak tanában foglalkoznak ama kérdésekkel, melyeket a régebbi időkben inkább a jogforrások tanában volt szokás tárgyalni. Miután a magyar alkotmány történeti alkotmány, a melyben még az 1222. évi arany bulla is élő jogforrásul számit, abban a nézetben vagyunk, hogy nem ártott volna az alkotmányjog forrásainak- kérdéseivel bővebben foglalkozni, és e részben azt is fejtegetni, mennyiben és miért tekintjük régebbi törvényeinket mai törvényeinkkel egyenértékű jogforrásokul. Erre különösen azért lett volna szükség, mert ujabb időben épen a németosztrák közjogi irodalomban ezt az utóbbi körülményt kétségbevonták azon az alapon, hogy az u. n. rendi alkotmány idejé-