Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A jogi szemináriumokról

A JOGI SZEMINÁRIUMOKRÓL. egy jelese a mi orvosi nemzedékünknek az ásványokat, növényeket, sőt az emberi csontváz egyes részeit is ezektől a tudományáruló öreg szolgáktól tanulta elnevezni: azonképpen, a mint édes mindnyájunk, bármi tudósok legyünk is ezidőszerint, kisdedkorunk első szókincsét bizony csak egy hiányos tudományú dajkával gyakoroltuk be. És valljuk meg: az efféle ismétlő kurzusokra nem is kell valami kiváló tudomány. Hogy egy ásványt, egy növényt, egy koponyacsontot minek hivnak, az magában véve nem másfajta bölcseség, mint az, hogy X. urat Nagy Pálnak hivják-e, vagy Kiss Péternek ? Az u. n. demonstratív szakokban ezért egy öreg szolga, a ki már harmincz éve porolja mindennap ugyanazt az ásványt vagy ugyanazt az anatómiai práparatumot, csak oly megbízható útmutató lehet a kezdő számára, mint akármilyen professzor. A jogi ismeretek ismétlése, igaz, nehezebb valami, mint az ilyen orvosi-kari demonstráczió. De azért az ismétlés vezetése itt sem tudósnak való munka. Elvégezheti ezt itt is bármely jóeszü fiatalember, a kit a tanár a maga volt jeles hallgatói közül kiválaszt. Az ilyen kisegítő fiatalemberre pedig (nevezzük tanársegédnek vagy miegyébnek, hiszen a név nem határoz) okvetlenül szükség van minden nagyobb szemináriumban: már csak a könyvtár rendbentartása, a könyvek kölcsönadásával járó kezelés és egyéb adminisztratív teendők czéljából is. Az én szemináriumomban van egy ilyen segédem, a ki megállapított órákban a kezdőkkel ismétli a római institutiók alapfogalmait, sőt egy e czélra készült tankönyv alapján azokkal, kik a latin nyelvben nem elég erősek, a latin nyelvtan elemeit és különösen a római jogi szókincset is naponként ismétli. Az eddig tett tapasztalataim nagyon kielégitőek. A hallgatók még az egyetemi szünnapokon is szívesen járnak az ismétlő órákra és a latin kurzusnak több mint ioo résztvevője van. Természetes, hogy a vezető tanárnak mindig rajta kell tartania a kezét ezeken az ismétlő folyamokon is: ő adja a segédnek a direktívát, ő ellenőrzi az eredményt, olykor ő maga is ül a segéd székére — de a munka