Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A jogi szemináriumokról

I SCHWARZ GUSZTÁV minden fontoskodó látszatkeltést utált. Mert szó sincs róla: azért, mert valaki szemináriumot nyitott, még nincs szemináriuma. A szemináriumot nem a helyiség, nem is a könyvtár, sőt még a vezető tanár tudománya sem teszi: a szeminárium bizonyos tehetség, akarat és külső feltételek találkozásából áll elő ; ha ez nincs meg, az intézmény meddő marad. Ám a rossz szeminárium nem bizonyít a jó ellen. És a szeminárium nélküli régibb tanmódszer eredményei nem voltak oly biztatók, hogy próbát se kellene tennünk az ujjal. Mert ne ámitsuk magunkat: ha komolyan akarnak működni az uj szemináriumok, akkor uj tanítási módszer az, a mi velők indul. Mindenütt érzik, hogy a régi módszernek bealkonyodott: annak a módszernek, a mely szerint a tanár a maga tantárgyát évi ennyi-annyi előadásra osztva, monologizálva «előadja*. Ez a régimódu előadás kétféle volt: a s^ép előadás és az unalmas. Szép előadás alatt a régi időben a sqavalló előadást értették. Ideális képviselője ennek az iránynak Pauler Tivadar volt: ünnepi magatartással, akadémikus hanglejtéssel eldeklamált egy tankönyvet. Az unalmas előadás képviselőit a múltból és jelenből nem nevezem meg. Csak annyit mondok, hogy ez a tipus mindenkor sokkal számosabb volt, mint a «szép» előadóé. Ez a tipus is elmond egy tankönyvet, csakhogy nem ünnepi magatartással és nem akadémikus hanglejtéssel. Ha a hallgató bármelyiket sztenografálja le a kétféle előadás közül, tankönyvet visz haza mindkét esetben, csakhogy kevésbbé teljeset, sőt (még ha «szép» volt is az előadás) kevésbbé gondosan stilizáltat, kevésbbé pontosat, kevésbbé megbízhatót, mint azt, a mit otthon könyves polczán nyomtatásban talál. Az efajta előadásra, a mióta a könyvnyomtatást feltalálták, nincs többé szükség. Különösen annak a tanárnak ilyfajta előadására, a ki már maga is kiadta a maga tankönyvét. Az ilyen tanárok is el szokták ugyan mondani tankönyveik előszavában, hogy «a könyv az előadást nem pótolhatja» és hogy «az élő szó alkalmasabb valami az irott betűnél*. De ez ellen különvéle-